Voltatok már ilyen helyzetben?

Van egy dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Évekig tanultam egyetemen, nagyon jól is ment. Viszont anyagilag olyan helyzetbe kerültem, hogy az ösztöndíjjak kevesek, munkát kellett vállalnom. (A BSc végzettségem van meg, legalább MSc kell, hogy kapjak munkát ebben a világban.) Találtam is egy jól fizető állást, ahol nagyon rendesek a kollégák is, de ez nem az, ami mellett évekkel ezelőtt elköteleztem magam. Nem mondom, hogy nem szeretem csinálni, de van ami jobban szeretnék csinálni. Akárhányszor előkerül ez a másik dolog, ami mellett én igazából egy életre elköteleztem magam mindig megfájdul a szívem és nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy most nem azzal foglalkozok. Úgy érzem ilyenkor, hogy elárultam magamat és a mentoraimat is. Hogy a könnyebb utat választottam. :( Ezt senki nem érti meg igazán a környezetemben. Egy barátommal tudtam erről beszélni, de ő ezt nem érti meg. Konkrétan hül.yének nézz, hogy nekem nem jó a jól fizető állás. Legszívesebben hagynám a francba ezt a munkát és mennék befejezni a tanulmányaimat, hogy aztán életem végéig azzal foglalkozhassak, amivel akarok. De ezt az anyagi helyzetem egyszerűen nem engedi meg. A kollégáimmal is egyre jobban kijövök, nagyon kedvesek, kezdünk csapattá válni. Ha úgy döntök idővel, hogy ott hagyom őket, az is rossz lesz. Ez az egész kettősség nagyon rossz. Van itt valaki, aki megtudja érteni a problémámat vagy kollektívan mindenki hül.yének nézz emiatt? Ti mit tennétek a helyemben?