Mitől lesz valaki ennyire megkeseredett?

Egy rokonomról van szó. Középkorú nő, de elég nehezen fogadja el az öregedését (változókorban van, ahogy kéretlenül a tudtunkra is adja rendszeresen). Mindentől paranoiásan fél, bármi is legyen az, a gyerekeit is állandóan félti mindentől, pedig már rég felnőttek. Egy hosszabb útra nem tudnak elmenni úgy, hogy ne kelljen az anyjukat hívogatni, mert különben érzelmileg zsarolja őket, hogy betegre aggódja magát.

Mikor beszélgetünk mondjuk egy nyaralásról vagy egy egyéb utazásról, azt mondja, ő egy fillért nem adna az adott úticélért (egy világvárosról volt szó), holott ő is jár nyaralni, csak közelebb. Mikor a szomszédai kerülnek szóba, akik pár hete költöztek oda, nem is ismeri őket, szitkozódik és csúnyákat mond rájuk, holott szinte a nevüket alig tudja. Mindenkit leszól, mindenkiről rossz véleménye van. Olyan nézetei vannak, amiket rendszeresen elmond a hetvenes anyja előtt is, hogy minden 70 felettit agyon kéne lőni. Mikor azt mondom neki, hogy még ő is lehet 70, akkor azt mondja, őt is lőjük le. Magát is állandóan szidja, hogy milyen az alakja, holott semmit nem tesz, hogy jobb legyen.

Kicsit sok már, hogy mindent leszól, mindenre rosszat mond, mindenkit utál a világon 1-2 embert kivéve. Sajnos leépíteni nem tudjuk, muszáj hallgatnunk, mert közeli rokon. Mit lehet tenni az ilyen emberrel? Mitől alakulhat ez ki, mitől lesz valakinek a lelke ilyen sötét?