Ti szerettek veszekedni?

Van, aki élvezi, de nem is gondolja komolyan, viszont kihasználja a gyenge ingerküszöböd és azt, hogy mindent magadra veszel, aminek van nyílván valami oka, pl. baj van az önértékeléseddel. Van, aki nem ismeri azt, milyen, amikor két ellentétes nézőpont társalog, ami által egyik a másiknak új nézőpontottal tud szolgálni, amivel nem kell azonosulni, de talán közelebb kerülhetsz a saját nézeteidhez is.

Gyűlölök, nem szeretek és nem is tudok. Inkább csendben vagyok, és tűrök.

Én soha nem szeretek se veszekedni, se vitázni. Bár mondjuk néha úgy néz ki kívülről másoknak, de nem sokaknak, hogy én szívesen vitázok, veszekszek is, de valójában ez nem így van nálam. Ha meg valaki ezt nem hiszi el, akkor sajnálom, az az ő baja. Eléggé szókimondó vagyok és részben emiatt nem szoktam hazudni se, de ezen kívül amúgy se teszem, nem csak a nagyobb szókimondásom miatt. Én legfeljebb akkor vitázok, veszekszek néha, hogyha más belém köt, piszkál, leszól bármi hasonló, vagy rosszabb. De ez nem azt jelenti, hogy akkor én szeretek vitázni, veszekedni, hanem azt, hogy megvédem magam a másiktól bizonyos mértékben és ha téved, vagy ha túloz engem illetően, vagy bármit illetően, akkor elmondom neki az okokat, a körülményeket és igyekszem azt minél jobban tisztázni vele. Ám ennek sajnos nem mindig van értelme, mert néha a másik olyan, hogy nem látja be, ha túloz és nincs teljesen igaza. Legtöbbször igyekszem időben abbahagyni, amikor ilyen van, ami hol jobban sikerül attól függően, hol kevésbé. Azt meg nem hiszem, hogy a legtöbben szeretnek vitázni, veszekedni. Legfeljebb azok szeretnek néha ilyet csinálni, akik direkt belekötnek a másikba és és leszólják őt folyamatosan minden különösebb gondolkodás, beleérzés nélkül, legyen szó szinte bármiről.

Nagyon nehezen tudnak kihozni az emberek a sodromból. Szeretem a nyugalmat szóval velem inkább nem lehet vitatkozni, de a szüleimet például véve nem is szeretek.