Ti mennyire szoktátok meghallgatni azok véleményét, akik az ellentétes oldalon állnak?

Semennyire, hiszen csak kétféle nézet létezik.

A téves, és az enyém.

:)

Ha van bármi létjogosultsága a mondandójának és érvelni is képes, akkor lejátsszuk a barátságos meccset és elismerem, ha tévedtem. Az is lehet, hogy ebbe bele se megyünk, mert sosem zavart, ha valaki máshogy látja mint én, amíg képes ő is tolerálni az én nézőpontomat. Ekkor ugyanúgy meghallgatom, mint a szomszéd Gizikét, aki huszadszorra is megkérdezi, hogy nézem-e a Barátok Köztöt, én meg huszadszorra is türelmesen elmagyaráznom neki, hogy nem nézek tévét, de neki váljon egészségére :)

Sajnos ez elég ritka. Valamiért az idióták vesznek körül mindig, akik nem tágítanak az agyhalott dolgaik mellől, direkt fejjel belemennek a vitába, majd végighisztizik, ha észérveket próbálok felhozni. Volt amelyiket semmivel nem lehetett leállítani ha egyszer elkezdte, szabályosan hisztériázott ha kiderült pl., hogy nekem nem tetszik az a banda ami neki a kedvence lett. Ilyen emberekkel mégis mit lehet kezdeni? :D

Természetesnek veszem azt, hogy az emberek érdekei az élet minden területén ütköznek. Iskolában, sportban, munkahelyen, magánéletben (pl. csajokért) is van vereny (és persze ott is ahol nem neveztem: művészet és kultúra, politika, tudományos élet, stb.).

Nyilván ha az ellentétes fél eltiporhat (pl. hadifogoly lennék és a táborparancsnok szónokolna, vagy szemét főnököm lenne és nem sok esélyem lenne máshol hasonló fizetésre, vagy kisiskolásként rosszalkodás után kirugással fenyegetne igazgató), akkor úgy teszek mintha tiszelettel, figyelemmel hallgatnám az ellentétes felet.

Ha kulturáltan adja elő, akkor szívesen meghallgatom. Sajnos ez elég ritka. Néha egészen felüdítő kulturáltan megvitatni egy közéleti kérdést valakivel, aki egészen más véleményen van.

A gondom azokkal van, akik:

a) azt képzelik, ők mindenhez jobban értenek;

b) azt képzelik, hogy mindenkinek úgy kell élnie, ahogyan ők helyesnek tartják;

c) akik a tényeket nem tisztelik (ha nem igazolják az ő állításukat);

d) akik mindig azt tartják igazságosnak, ami az ő pitiáner érdekük.

Ugyanakkor csak gyakorlati kérdésben törekszem arra, hogy meggyőzem a másikat. Pl. ha feleségemmel azon vitázunk, hogy hogyan töltsük a hétvégét. De alapelvem, hogy senkinek a világnézetét és politikai véleményét nem akarom megváltoztatni. Legföljebb elmondom, hogy én így és így gondolom, te meg úgy és amúgy, tisztelem a te véleményedet, de én maradok a magaménál.

Haha, én is ezen gondolkoztam, ki pontozza le az iróniát.

Van egy barátom (talán a legjobb?), akivel szeretek vitázni, sok dologgal kapcsolatban teljesen más a meglátásunk, véleményünk. Többször győzött már meg normálisan, és én is őt. Szerintem ő az egyik ember az életemben, aki megpuhította a makacs oldalamat.