Normális az, ha jobban szeretem dühösnek látni rám az embereket, mint hogy kedveljenek/szeressenek?

"A harag az valahogy mindig őszinte, de a szeretet sokszor csak ámítás."

Mintha én mondtam volna.

Haragudni konnyebb, szeretni nehezebb

Amikor ott van elottunk haragszunk, amikor elmegy akkor jovunk rá hogy szerettük. Igy jartam kollegaval. Idegesitett hogy mindent elront, hogy annyit beszél hogy nem hagy békén, de amikoe lelépett jottem ra mennyi mindenen sirtunk es nevettunk egyutt es akit felvettek a helyére ahhoz kepest ő egy éleseszű lángész volt.

En nem vagyok olyan kisstílű hogy masok haragja okozzon örömet, annyi öröm van az eletben hogy masok haragja nem tud meg sem mozditani.mint pl nezel egy filmet es tetszik a 20.reklamnak meg minek öruljek.az nekem nem film, nem öröm. Az meg már gáz ha valakinek csak ennyi jut az életben hogy masokén élcelődjön mint az öreg nyugdijasok. Annak örülnek ha balhé van vagy valakiert jön a mentő van mirol pletyizni

Azzal mi a gond ha valaki bátorítani akar valamire?

Vagy ha valaki pozitívan áll hozzád még akkor is ha balphasz vagy?

Vagy azzal hogy egyszerüen jobb békében élni másokkal még ha kurvra okosnak is érzed magadat.

Nöjjetek már fel és ne keressétek a bajt please....