Nehezemre esik a köszönés idegeneknek. Hogyan lehetne ezen segíteni?

Egész életemben ezzel a problémával küzdöttem, lassan 21 vagyok, szerencsére ma már nem olyan rossz a helyzet, mint régebben. Azzal nincs problémám, ha az ismerőseimnek (pl egyetemi szaktársaimnak, koliban az embereknek) kell köszönnöm. Azzal sem, ha hivatalos helyre megyek, mondjuk ügyeket intézni vagy a bankba, mert ott tudom, hogy a "jó napot kívánok" a megfelelő köszönés. Azokban a szituációkban van bennem egy szorongás kiskorom óta, amikor mondjuk a szüleimmel vagy ismerőseimmel megyek, és az ő ismerőseikkel, barátaikkal találkozunk. Ők nyilván ismerik őket, úgy köszönnek nekik, hogy "szia/sziasztok", én meg csak ott feszengek, hogy hogyan köszönjek, mi lesz ha nem azt várják tőlem, ahogy köszönnék. Valahol tudom, hogy nincs semmi gond, ha rosszul köszönök, legfeljebb kijavítanak, de mégis teljesen be vagyok feszülve az ilyen helyzetekben. Ha esetleg valaki átélt hasonlót, nektek mi segített? Nem akarom, hogy rosszat gondoljanak rólam, mert kínomban csak halkan motyogom valakinek, hogy "heló".