Van itt olyan férfi és \vagy nő akinek sikerült feldolgoznia azt, hogy az anyja nem szerette őt? Ha igen, hogyan? 20L

(Mielőtt félreértenél most 23 vagyok, de kb. 10 éves korom óta ez megy.)

Nem csak, hogy nem szeretett, az még egész jó lett volna, de egész gyerekkoromban bántalmazott is, apám meg asszisztált hozzá. Minden kapcsolatot megszakítottam velük és végigcsináltam egy önismereti terápiát, engem ez húzott ki a lelki gödörből.

Az ilyesmire mondják, hogy meg lehet tanulni együtt élni vele, de feldolgozni ugyanúgy nem lehet, mint mikor valaki korán elveszti a szüleit. Valószínű, hogy az ilyen anyák maguk is mentálisan sérült felnőttek, ezért nem fogsz találni egy racionális okot sem arra, hogy valaki hogy nem szereti a saját gyerekét, mert ilyen nem létezik. Nem is érdemes mentségeket keresni számára. Úgy lehet kezelni ezt az életedben, mint egy tragédiát. A rád vonatkozó hatásokat érdemes magadban kezelni. Azt is jó tudatosítani magadban, hogy mikortól felnőtt vagy már nem kell, hogy még többet vegyen el tőled. A múltad része, mint a gyerekkorod. Felnőttként kialakulhat körülötted szerető környezet, lehet saját családod, vagy olyan emberek akikre felnézhetsz valamiért és akik téged is elismerhetnek. Az életednek olyan része legyen, ami van, de nem hat ki a további döntéseidre.