Létezhet olyan, hogy valamit egyszerűen nem hiányolok, mert sose éreztem?

Akkor én is írok ide valamit...

Engem kicsit mélyebb gondolatok foglalkoztatnak, mint a cigi meg az evés - a két előző, mély lelkületű, intelligens hozzászóló személyében.

Első körben az jutott eszembe, amikor először voltam boldog. Úgy igazán, önfeledten, azt átélve, hogy "csak a jó dolgok vannak", és semmi probléma nincs. (Akkor éppen, amég tartott ez az állapot...) Aztán miután elvesztettem az örömforrást, és visszaestem az azelőtt megszokott kerékvágásba, kegyetlenül rosszul éreztem magam. Nagyon hiányzott a boldogság. Akkor jöttem rá arra, hogy - bármilyen hülyén hangzik - de mennyivel "jobb volt" korábban. Amég nem tudtam, milyen lehet úgy igazán megélni a boldogságot, addig nem is hiányzott. mert egyszerűen nem volt összehasonlítási alapom. Nem tudtam, hogy hiányzik-e az életemből, mert még nem volt. Most már tudom, milyen volt, és tudom hogy mi hiányzik. Szóval így mégrosszabb. Előrébb nem jutottam, de legalább hátrébb ellenben igen. :)