Kínos, ha valaki csendben van?

Nem kínos. Én is ilyen vagyok.

19/f

Én is folyton így érzem magam, ezért is kértem meg a tesóm hogy legalább ő jöjjön velem dolgozni és akkor nem érzem magam annyira feszengősnek full idegenek között.

Nekem van úgy hogy nem nagyon érdekelnek a többiek, mármint azok az idegenek akikkel körül vagyok véve pl a munkahelyen, mert annyira lefoglal valami más gondolat(pl mérges vagyok). De ez sajnos ritkán esik meg. Legalább ilyenkor visszatekintve jól érzem magam még ha dühös is voltam, mert nem szorongtam mások előtt és büszke szoktam lenni magamra ezért...tudom hülyeségnek tűnik, de akik szorongósak azok megértik.

Na mindegy...

Meg esik hogy annyira félek hogy másnap hogy lesz minden, hogy mit fogok mondani vagy ilyesmi, hogy alig tudok elaludni mert annyira félek és a szívem szó szerint ki ugrik a helyéről, de nem szabad ilyen hülyeség miatt ennyire felzaklatni magunkat mert attól még nem lesz jobb, max rosszabb. Ha rám jön ez az érzés akkor általában gyengeség jön rám, és valamiféle hidegséget érzek a tarkómon végig futni. A szívem meg egyre gyorsabban ver és nem tudod lelassítani.

Emberek társaságában én sem szeretek megszólalni csak ha kérdeznek. Nem szeretem ha rám néznek, jobb szeretek észrevétlen lenni. Ha mégis beszélnem kell akkor mindig gyorsan elhadarom amit kell halkan, és tőmondatokban beszélek.

Mindig is irigyeltem azokat akit annyira fesztelenül tudnak beszélni másokkal. Nekem két év kellett mire már nem éreztem rosszul magam az osztálytársaim körében, úgy értem nem feszengtem előttük...bár versmondásnál még akadnak néha gondok.

Annyi a lényeg, hogy megpróbálhatsz velük kommunikálni általános, felszínes dolgokról. pl:kezd azzal hogy hogy vagy? Mizujság? Hova valósi vagy? Hová jársz suliba? Esetleg van hobbid?vagy bármi ilyesmmi. NE tekints az egészre úgy mint ha az életed függne tőle. Ők is csak emberek mint te. Semmivel sem többet. És nincs veszíteni valód. Nem fognak kicsúfolni, ha mégis akkor meg küld el őket a búsba, vagy hagyd figyelmen kívül őket.

Nem kell szégyellned magad. Nincs rá okod, akkor meg miért tennéd?

Végy egy nagy levegőt és mondd magadnak hogy "Nem érdekel,itt vagyok, ha nem tetszik akkor az a te bajod, nem az enyém. Nem fogom ilyen könnyen feladni, nem az életem függ tőle."

Úgyhogy csak nyugi! :) nem veszítesz semmit. Gondolj úgy rájuk mintha csak a tesóddal vagy a legjobb barátoddal beszélnél, mert előttük nem feszengsz, és minden jönni fog magától :)

(most részben magamhoz is beszéltem, mert holnap lesz az első napom a nyári munkában) Sok sikert!

Oh kihagytam-

18/L

"Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani."

Nem kínos. :)