Holnap kezdődik az egyetem első napja. Tiszta ideg vagyok. Mit csináljk szerintetek?

Nyilván lesznek olyanok is, akik nem fognak kedvelni és nem fogsz nekik tetszeni, de azokkal nem kell foglalkozni. Nyugodj meg és ne akarj mindenkinek megfelelni.

Az aggódás az egyik legfeleslegesebb tevékenység, hagyj fel vele! Ahogyan az első is írta, ígyis úgyis lesz aki nem kedvel, és ez rendben van így. Lazulj, az első héten még ha jól tudom tanulni sem kell. Az izzadásra pedig ott a dezodor, vagy ha tényleg annyira súlyos akkor a patikában lehet kapni rávaló ecsetelőt. Illetve tornázz egy picit ma ha lehet, nekem az dobni szokott az önbizalmamon ha tudom, hogy tetem valamit az alakomért. :)

Nincs okod idegeskedni. Örülj neki, hogy egyetemen tanulhatsz. Gondolj bele, hogy hányan vannak akik céltalanok, és nincs munkahelyük. Sokkal jobb a helyzeted. Nem is értem az ilyen felesleges stresszelést..

Igaz, én szakmát tanulok jelenleg, de én is nagyon izgultam előtte, nem fognak-e a kinézetem/csendességem miatt rámszállni az új osztálytársak (gimiben ugyanis volt rá példa). De rájöttem, ha lesz is olyan, akinek nem vagyok szimpi, mit csinálna velem? Max. a hátam mögött pofázik rólam egy sort vagy a többiek előtt magyaráz, amivel megint csak magát égeti le, mert a normális emberekkel jól ki szoktam jönni. Amúgy elég ironikus, de egy osztályba kerültem valakivel, aki gimiben is végig szivatott meg ilyesmi, de az új osztálytársaink nagy része értelmes és volt, hogy a gyerek valamit beszólt nekem, erre mikor kiment a teremből, valaki megjegyezte, hogy mekkora bunkó gyökér :D Szóval szerintem gimi után már nem annyira jellemző ez az osztályszintű kibeszélés, gúnyolódás, még ha van is 1-2 ilyen visszamaradottabb ember, a többiek tuti melléd fognak állni vagy legalábbis nem csesztetnek vele együtt. És az ilyen fogyatékosok buknak ki a leghamarabb mindenhonnan.

Huh, nekem nagyon kinyílt gimi után a világ, elég sok tekintetben. Ott egész végig csendes voltam, cikiztek is, sosem fogadtak be igazán. Aztán mikor eljöttem egyetemre, sikerült kiépítenem annyi önbizalmat, hogy ne érezzem folyton egy szarnak magam. Egyszerűen láttam, milyen iszonyú sok féle ember van. Az is segített, hogy nem folyton ugyan azokkal voltam egy terembe bezárva napi nyolc órában. Nagyobb városba is kerültem ezáltal, több új programon is részt vettem. Rájöttem, hogy egy csomó minden, ami miatt szorongok napi rendi szinten, egy kicsit sem számít. Szóval kívánom neked is, hogy fel tudj lélegezni ezekből a dolgokból. Nekem az a tapasztalatom, hogy itt már sokkal nagyobb arányban vannak azok az emberek, akiknek normálisabb az értékrendje ilyen téren, hogy ha valaki nem szimpi nekik, arra nem szállnak rá, csak nem foglalkoznak vele és kész. Olyan pedig nem lesz, hogy senkinek nem kedvel meg... Zárkózott létemre nekem is nagyon sok ismerősöm/haverom/barátom lett. Van, aki dolgozik egyetem mellett, hazajár a családjához, párja van, csinál valami szakmát is, van valami hobbija, ezek mellett nincs idő arra, hogy folyton mással foglalkozzon és vele ércelődjön. Szóval minden rendben lesz! :)

Sz*rd le, ennyi és nem több. Ezt másképpen nem lehet. Próbáld meg a gondolataidat egyéb síkra terelni. Ha nem vagy megelégedve az alakoddal, az ellen tudsz tenni. Kezdj el lassan, szisztematikusan változtatni az életviteleden és lehetőleg ne hagyd abba. Rengeteg türelemre lesz szükséged. A stresszt pedig ne evéssel próbáld tompítani. Adj időt magadnak és gondold át. Sok sikert hozzá.