Miért ilyen életképtelenek az emberek?

Ez nem életképtelenség. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy a kultúra szóbelisége. Minél keletebbre mész, annál jobban megfigyelhető Európában.

Annyit tesz, hogy rákérdez a dolgokra, akkor is, ha látja a választ kiírva valahol. Kulturális sajátosság.

Egyetemen csoporttársam képességeit meghaladta, hogy a versenypályázatát egyszerre két címre küldje el, a bizottságnak és a tanárnak is. Ehhez kért segítséget... De a versenyben meg nyert.

Mindenki másban jó és mindenkinek vannak vakfoltjai...

De lehet, hogy csak lusta herék és készpics*melegmálé módon várják a megoldást, mert valaki mindig felhúzza magát ezen és megcsinálja helyettük az egészet.

Az figyelhető meg hogy az emberek vezetőre vágynak aki megmondja mit kell csinálniuk. Az önállóan történő cselekvés nehézkes. Arra gondoltam hogy tán a 40 éves szocializmusban szokták ezt meg, de mint írtad, fiatalnál is van ilyen.

Például a társasházunkban volt akinél kutya vonyított éjjel-nappal és nem tudtak a lakók aludni. A fickó csak annyit mondott magyarázatként hogy neki nem mondták hogy nem lehet kutyát tartani. Hmm, logikus, például zsiráfot vagy vizilovat sem mondta senki, ezért ne lepődjünk meg ha egy elefánt trombitálására riadunk hajnalban hisz a házirendben nem szerepel az elefántról semmi. De mikor a közös képviselő kirakott egy házirendet, onnantól a lakók tudták hogy másokat nem lehet zavarni például ajtók petárdarobbanásra hasonlító hangerejű idegbajos csapkodásával.

Te figyelj, lehetnek hülye napjai az embereknek. Nem tudhatod, hogy valaki, aki számodra idegen, állandóan ilyen-e vagy éppen nem fog az agya valamiért, szétszórt, túlhajtott, kimerült.

Én is voltam már úgy, hogy ott volt az orrom előtt az információ, az agyam mégse fogta fel, és rákérdeztem, segítettek, mondták is, hogy egyébként ott van, nevettem egy jót magamon, hogy túlságosan szem előtt volt. Idén volt az első olyan nyaram, amikor annyira levert a hőség, hogy nem tudtam koncentrálni, és olyan voltam így 30-asan, mint egy szenilis öreg.