Ha valakinek nincs pénze, miért nem tesz érte, hogy legyen?

Kaját vesz de kevésszer eszik. Meg panaszkodik, hogy vett kaját és milyen sokba került, vagy ha épp nincs ideje bevásárolni és mondjuk büfében kéne venni, akkor nem vesz, mert 50 forinttal drágább.

Emellett eljár edzeni, szeretne nagyon izmos lenni, de nem fogja fel, hogy normális mennyiségű és minőségű étel nélkül soha nem lesz izmos.

Tényleg nem érdekelne, hogy spórol, ő dolga, csak ne vágná a fejemhez a “de jól megy dumát” olyan hétköznapi dolgoknál, hogy néha büfében veszek kaját, eleget eszek egy nap, veszek egy ruhát, néhanapján taxizok.

Még sajnálnám is, de más dolgokra ami érdekli, arra tud költeni. És egyszer nem hallom tőle, hogy jaj ez a telefon olyan drága volt meg se kellett volna venni.

Plusz ő pont abban a helyzetben van, hogy tudna ezellen tenni. Ideje és fizikai ereje lehetővé tenné, hogy elmenjek pl árufeltöltőnek vagy pénztárosnak ahhoz erő sem kell. Ilyen emberekből mindig hiány van és diákként egy 800-1000 forint körüli órabért meg is kapna. Heti 20 órával és 800 forinttal számolva az 64000 forint. Ennyiből bőven lenne pénze rendesen kajára, ruhára a mostani pénzéből meg megoldaná az extrákat ahogy eddig is.

Ha meg plusz dolgokat (telefon, laptop, tablet stb) úgy vesz, hogy a kaján spórol az mennyire beteg dolog már?

Én se lazacot eszek kaviárral reggelire, de azért a mennyiségen és egy átlagosan jó minőségen azért nem spórolok. Ha csak 5 évvel élek tovább vagy kevesebb gyógyszert kell majd szednem már megérte. De ha nem is leszek egészségesebb, legalább jól lakom és jó ízű ettem. Ez egy annyira alap szükséglet, hogy mindenféle műszaki cikkért lemondnai róla szerintem nem normális dolog.

Jaj olvastam a történeteket, 90%-a ráillik az ismerősömre.

Ha valaki sikeres, akkor az biztos egy szemétláda mentalitás nála is megvan.

Eszembe jutott mégegy, ha beteg pl megfázás, akkor nem megy el gyógyszert venni, mert drága, inkább két hétig kínlódik amíg valahogy meg nem gyógyul.

Engem a de jól megy szöveg idegesít a legjobban, mert olyan mintha azt feltételezné, hogy nekem/nekünk minden olyan könnyen jött. Azt, hogy mennyi munka van amögött, hogy a jelenlegi életszínvonalon éljünk, azt már nem irigyli.

És akkor mégcsak nem is élünk olyan nagy lábon, nem is tudom mit szólna ha esetleg autóval járnék be.

Nyáron volt dolgozni, abból a pénzből vesz mindenféle cuccot, valamennyit a szülei is adnak neki, de 2 hónap munkából megy egy kis zsebpénzből nem lehet egész évben jól élni, ezért nem értem miért nem dolgozik 2-3 napot.

Amennyire én tudom náluk nem is az van, hogy visszahúzza a családja, a testvére is egyetemre jár, a szülei meg dolgoznak. Csak ő huszonévesen is várja a csodát, hogy a szülei akik valószínű sosem kerestek jól, majd tudják finanszírozni az ő igényeit.

A végén meg már én érzem kellemetlenül magam ha iszok egy kávét valahol, mert kapom a beszólást, hogy milyen sok pénz egy kávéért.

Azt kifelejtettem, hogy pénzt nem szokta neki adni.

Se sokat se keveset, szóval a sajnáltatással nem megy nálam sokra, ennek ellenére mégis csinálja.