Más is reméli rajtam kívül, hogy nincs szabad akaratunk, és hogy ez nemsokára kiderül?

Szerintem az élet időnként bedob valami választási lehetőséget, egy új utat, csak rajtad áll h élsz e vele.

A szabad akaratrol ugy gondoljak, hogy az emberi tudat donteshozo mechanizmusa. A tudat nem hoz dontest. A dontes az aktualis testi, lelki es szellemi allapotunkbol minden egyes esetben szuksegszeruen kovetkezik. Barmikor ugy gondolom, hogy maskepp is cselekedhettem volna ekkor vagy akkor, az onamitas es becsapom magam. Most mondhatna azt, hogy megtehettem volna, hogy kint maradok, s akkor most nem egy asztal elott ulnek. De nem tettem meg. Azert nem, mert a pillanatnyi osszalapotombol az a dontes jott, hogy be kell jonnom a dolgomat elintezni. Lehet ket celom, s valasztas ele kerulhetek. A szabad akaratom valaszt? Nem. Motivaciom, felelmeim, oromeim, lelki allapotom, gondolataim, az hogy epp hogy erzem magam, stb. mind latba vetodnek tudattalan modon, s a tudatom ele ennek a sok merlegelesnek csak egy kis resze kerul. A tudatom enne a sok merlegelesbol szinte alig lat valamit. Kesz gondolatokat lat, esetleg egy erosebn erzelmet, ami mar a vegso dontes. A tudatom minden esetben azt gondolja, hogy o hozta a dontest, es sosem gondolja azr, hogy o csak azt latj, amit talcan felkinal neki a mi egesz mivoltunk.

Legyen bármi, már döntöttél mielött a döntést felismered.