Ha magad alatt vagy, akkor jó otthon punnyadni, vagy szivesen veszed, ha valaki kirugdos “magad alól”?

Szóval családtagról van szó, kivan az új, stresszes munkája, meg a túlsúlya miatt, és ezért egyre csak otthon ül és rengeteget eszik, de már rossz nézni. Még jobban meghízott, emiatt még szomorúbb, ezt még több édességgel kompenzálja... na, én megszakítsam ezt az ördögi kört, szóljak rá, hogy igenis fejezze be, ne gyűrjön be este tízkor egy zacskó kekszet, ne egyen már reggeli után is desszertet stb... kényszerítsem úgymond, hogy este inkább jöjjön velem, menjünk sétálni (szivesen van velem, de inkább filmezne és közben végig kajázna). Vagy hagyjam rá, hadd hízlalja saját magát, hadd punnyadjon munka utántól lefekvésig a kanapén. Hogy jobb ez ilyen lelkiállapotban? Mivel segítek jobban?

Reggelente, mikor egyre dühödtebben fogadkozik a tükör előtt, hogy na most aztán tényleg elege van magából, akkor úgy érzem, jót tenne neki a segítő szándékú fenéken rúgás. Esténként viszont, amikor úgy tömi magába az üres kalóriákat, mintha az élete múlna rajta, akkor nem merek szólni, hogy de Falatkám, nem te borulsz ki minden reggel azon, hogy egyre szűkebbek a cuccaid, lassan már beléjük sem férsz... ki mit venne szívesebben olyantól, akivel tényleg jóban van?