Lehet úgy sikeres valaki, ha senkinek nem akar megfelelni, csak és kizárólag magának?

Szerintem meg aki mások elvárásainak felel meg az eleve nem sikeres.

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."

Legalábbis rám az jellemző hogy mások elvárásainak megfelelve sosem voltam sikeres. Lehet hogy elismertek, de akkor sem voltam igazán sikeres és elégedett. De ha kizárólag a saját elvárásaimnak feleltem meg akkor életem maximálisan boldog, szabad és sikeres volt minden téren. Mások elvárásainak megfelelve egyrészt időm is kevesebb lenne a saját életemre, másrészt meg nem tudnák nyugodtan gondolkodni.

"Ennek az alapja mondjuk az önismeret, ami a legtöbb emberből hiányzik"

Ez így igaz!

Jó kérdés, de egyben nehéz is a válasz rá:

Az egy pozitív dolog, ha az egyénnek van kitartása, önbizalma, erős akarata, ami vezérli. Azonban az ember társas lény, így van, amikor alkalmazkodni kell a többiekhez. Ezzel nem azt mondom, hogy fel kell adni a személyiségét, de a közösség egyben visszajelzést is ad a másik felé. Önmagunk észlelése és a többiek általi visszajelzések által lesz az egyén önmaga, teljes.

Kérdés, hogy a mások általi visszajelzéseket mennyire fogadja be az illető: ha negatív visszajelzést is kap, akkor az nem feltétlen jelenti azt, hogy rossz szándékkal mondják azt neki, csak vannak olyan tényezők az egyénben, ami másoknak látható, de az adott személynek meg nem, és ezt fejlesztési szándékkal közlik a többiek felé.

Lehetetlen. Az a sikeres, aki viszonylag önállóan, saját erőből képes megfelelni mások elvárásainak, de még neki is szüksége van munkatársakra, időnként tanácsadókra. A sikeres ember tulajdonképpen valahogy tudja, melyek azok a tanácsok, amelyeket érdemes megfogadni és mindezt ötvözi saját kreativitásával.

De hogy ne figyeljen a kívülről jövő információkra és kritikákra.... ez agyrém !!!

Igazából nem tudom mire gondolsz pontosan,lehetsz olyan szabad és sikeres mint a Bartos,de még neki is meg kell felelnie ha napszámba megy,különben nem kap koccintóst,hiába adja ő önmagát...

Jó,nyilván ő egy szélsőség,szóval meg kell találni középutat,ez a lényeg.Bizonyos kompromisszumokat muszáj megkötni az életben.

"Belém azt nevelték,hogy ha nem olyan vagyok,amilyen elvárják,hogy legyek,senkim és semmim nem lesz."

Kérdés,hogy kik várnak el és mit.

Tudni kell,hogy kinek a véleményét sz*rd le,és kiét nem érdemes.Mert hiába vagy te 100%-ban önmagad,nem mondhatod azt a főnöknek,hogy hülye mint a s*gg,mert nem lesz munkahelyed,márpedig a pénz igencsak a siker része,bárki bármit is mond.Én elég visszafogott vagyok munkahelyen,egyszer röhögtem őszintén a főnök képébe,amikor kizárólag munkatársam hülyesége miatt emberhiány volt,és még nekem mondja a főnök,hogy "Gyerünk,húzzál bele!" na ezt nem vette be a gyomrom,és legszívesebben elküldtem volna a p*cs*ba,de ezt így mégsem tehettem meg.