Mit kell tennünk még azért hogy legalább annyira tartsanak mint a lusta fiú osztálytársainak?

Ez a harmadik évem a tanítóképzőben. Elnőiesedett szakma, ez látszik az osztályom összetételen is, 20 lány és 3 fiú. Nem mindenki akar a pályán maradni, főleg nem a fiúk. Bár a tanárok előtt mindig azt hazudták hogy tornatanárok szeretnének lenni, valójában a lányok miatt jöttek... (mennyire ésszerű szakmaválasztás már...) Ez a 3 év abban telt hogy a teremtés koronáinak képzelték magukat. Bár képtelenség volt mellettük úgy órát tartani, hogy annak ne szétültetés legyen a vége. Folyamatosan beszéltek, egyszerűen be nem állt a szájuk (amiért a lányok a pletykások). Ha balhé volt az osztályban, az kizárólag csak azért lehetett mert sok a lány, és nem fér meg egymás mellett (nagyon tudjuk gyűlölni egymást, de ennek köze sincs az igazsághoz), és ők mint szentek, mindig megpróbálták kezelni a helyzetet és nekik köszönhetjük hogy nem volt több (valójában szart sem tettek, lazán végignézték azt is ha verekedéssé fajult a dolog és még rákontráztak). Azt is végignézhettük hogy hogyan nyalták be magukat a tanárnők szívébe. Bár tanulni lusták voltak, egy tánccsoporttal ki volt egyenlítve a számla. Előbb kerültek be Erasmus programba ezzel a produkcióval, mint én a hobbiként űzött angolommal. Úgy, hogy az alapvető szavakat nem bírták kiejteni (a jelentés már luxus). Feléjük mindig kedvezően dőlt a mérleg, mindig hangsúlyozva volt a fontosságuk a nemük miatt. Ha nem bírtak megtanulni egy 4 szakaszos verset 2 hét alatt, az is csak azért lehetett mert fiúk és későn érnek.

Mi kell még ahhoz hogy nekik is tenni kelljen a siker érdekében? És ne a nemükre hagyatkozva pottyanjon az ölükbe minden?