Van itt más is rajtam kívül aki úgy gondolja, hogy a szerelem túlértékelt?

Önmagában az a lángoló szerelem szerintem is túlértékelt, de azért nem olyan rossz érzés, ha van melletted valaki.

Jól beszèlsz. Manapság meg kell válogatni, hogy kivel szeretnénk kapcsolatot lètesìteni.

Szerintem is azt a hatalmas vágyat, vonzalmat értékelik túl, én pl. biztonságban érzem magam amiatt, hogy már közel 4 éve számíthatok a páromra, együtt vagyunk jóban-rosszban, szerintem ez nem lehet rossz.

Én egyáltalán nem ugyanazt érzem amikor szerelmes vagyok, mint amikor megeszem egy tábla csokit.

Azzal egyetértek, hogy túlzás azt gondolni, hogy a szerelem az élet értelme, ha valakinek nincs párja, az csak depressziós vagy defektes lehet és az egyedülálló lét minden percét azzal kell tölteni, hogy találj magadnak valakit. Nem mindenkinek van igénye arra, hogy folyamatosan legyen mellette valaki, nem mindenki érzi fél embernek magát, ha nincs párja és nem mindenki szeretné azzal bizonyítani, hogy értékes, kívánatos és szerethető, hogy folyamatosan kapcsolatban van. Azzal viszont nem értek egyet, hogy ugyanaz a szerelem, mint amikor megeszel egy tábla csokit vagy hogy feltételeken alapul. Szerintem az ismerkedéskor szab magának az ember feltételeket, mert ismeretlenül kénytelen vagy valamilyen rendszert felállítani, de amint megismer egy olyan nőt/férfit, aki ténylegesen a "lelki társa", azt képes feltételek nélkül szeretni. Aki erre nem képes, az inkább csak a szexuális vágyat keveri össze a szerelemmel és valószínűleg csak összejött valakivel, mert épp nem volt szebb/jobb/nagyobb farkú/jobb seggű, viszont aki tényleg szerelmes, az kívül-belül elfogadja a másikat olyannak, amilyen, a hibáival együtt. Amikor csokit eszem, akkor egy ideig örülök, mert finom, utána bűntudatom van, mert x kalóriát megettem és ma még nem is mozogtam, aztán 10 perc múlva már nem is emlékszem rá. Ha szerelmes vagyok, akkor azt érzem, hogy jobb az életem attól, hogy x párja vagyok, hogy boldog lesz a jövőnk és (ideális esetben, szóval nem valami elvakult tiniszerelem után) ha összeveszünk vagy szakítunk/elválunk, akkor nem lesz bűntudatom, mert pozitív élményként marad meg a kapcsolatom x-szel és örökre emlékezni fogok rá.

Igen, mert a szerelem csak egy kb. max. 3 évig tartó állapot, utána meg csak a megszokás jön a felek közt.