Mit tehetnék? Valaki meghallgatna?
Sziasztok előre is köszi hogy elolvassátok!
Szóval 17 éves lány vagyok most 11-es soha nem volt barátom és meg nem is csókoloztam. Lett volna alkalom rá bulikban de sose hagytam mert nem éreztem úgy hogy ezt kéne úgy érzem ez nem én vagyok aki hagyná h bulikbam lekapják. Zavar ha nyomulnak meg fogdosnak főleg ha olyan aki nekem nem jön be és végig azon gondolkodom h lépjek le h ne bántsam meg. Volt 2olyan srác is akikkel jóba vagyok haverilag de nyomultak egy-egy buliban én elitasítottam őket és mindig ugyanaz a vége h azt hiszik h nem bìrom őket pedig csa nem hagytam h megcsókoljanak. Na szóval nekem ez néha tök nehéz mer van h rl akarom engedni magam és az egyik barátnőm pl olyan h összevissza smárolgat és félek is amiért ilyen félénk vagyok egyedül maradok. Nem tudok kilépni ebből a konfortzónámból és már annyira meguntam h várjak a megfelelőre mert olyan nincs eddig egyáltalám talán lehet túl válogatós vagyok de nem tudom mit kéne tennem.
Bocsi hogy egy kicsit kusza lett de remélrm átjön a lényeg
Én 21 évesen csókolóztam először és 23 évesen veszítettem el a szüzességemet.
Van barátnőm, aki, pedig tök normális, bulizni is szeret stb és a mai napig szűz.
17 évesen szerintem pont semmiről se késtél le.
Az első csókra mindig emlékszünk, legyen jó emléked róla majd! Ne siess, bőven van időd mindenre.
Egyébként a normális, igényes fiúk most is inkább a tartózkodóbb lányokat kedvelik, nem azt, aki felkínálkozik.
Teljesen normálisan gondolkodsz, nincs ezzel semmi baj. Nem kell semmi olyat tenned, amit nem akarsz. Ha valakibe nem vagy szerelmes, ne legyél vele, mert az egyikőtöknek sem lesz jó, te sem fogod jól érezni magad és csak teher lesz az egész.
Én is ugyanígy vagyok vele, majdnem annyi idős vagyok, mint te és még sosem volt barátom, nem is csókolóztam. Annyi a különbség, hogy én nem járok bulizni, de ha járnék, biztos lenne alkalmam rá, de nem hagynám, hogy mindenféle idegen ember lesmároljon és tapogasson. Most először lenne alkalmam arra, hogy összejöjjek egy fiúval, de nem teszem, hiába nem volt még barátom és most lehetne, mert nem érzek iránta semmit.
Minden embernek van egy érési folyamata.
Neked is.
A baj, szerintem mikor az ember a társadalomhoz, az éppen aktuális normákhoz viszonyítva magát. Vagy pont ezek miatt elitélik az adott ember.
Minden embert egyéni.
Semmit sem szabad sietettni.
Nincs veled semmi baj.
Irhatnek neked kamu bölcs hozzaszólást, de nem lenne sok értelme.
Az, hogy éppen hogyan élsz, hol tartasz, mit értesz meg magaddal kapcsolatban, mikorra érsz be bizonyos dolgokra, az a te szellemi érettségedtől függ.
Bárbirőlis legyen szó.
Az, hogy ez, vagyis a megértés azzal kapcsolatban, hogy kilepj ebből a komfortzonabol mikor következik be, azt nem tudom megmondani.
Lehet 1 év, lehet 10 év.
Mind a belső megertesedtol fugg.
Valtozni biztos fogsz, mert már tudatosul benned, hogy valami nem ok.
Csak ne máshoz viszonyitsd magad és ne azért változtass, hogy a tömegnek megfelelj.
Ha tényleg belső indittatasbol jön az, hogy változni akarsz, akkor jó.
Sok lett, de szerintem megértés mit akartam ezzel az egésszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!