Mit tehetnék ha teljesen magányos lettem?

Már nem csak én, a szüleim is úgy érzik baj van, és aggódnak, hogy miért lettem ilyen. Nincsenek barátaim sem, aki volt már csak ilyen felületes, mivel a barátnője tölti ki minden idejét. Nekem nincs barátnőm, -még nem is volt- mert félek a lányoktól, bulizni ebből kifolyólag tehát nem is járok. Az pedig, hogy ennyire magamnak való lettem úgy, hogy egyetemista vagyok egy másik városban, nos még szomorúbb. Otthon már senkivel sem tartom a kapcsolatot pedig nem egy kicsi faluban élek. Így tehát mindig otthon ülök, a koliban pedig a szobában. Ott sincs barátibb viszonyom senkivel, a lányokról meg nem is beszélve. Bevallom, hogy kicsit nem értem miért ennyire távolságtartó velem mindenki. Kínomban már cigizni is lementem a többiekhez, noha soha nem bagóztam. Ha a minap bejelöltem két kolis lányt el sem fogadtak. Ha annyira csúnya lennék még megérteném, de több különféle visszajelzés szerint is jól nézek ki mégis ez van. Lényegtelen, de ez is hozzátartozik a történethez.

Ebben a helyzetben mit tennétek a helyemben? Hagyjam az egészet így ahogy van, mivel valamiért így kell lennie vagy próbáljak meg valahogy változtatni?

Ez az utolsó évem, utána olyan munkát választanék, ami sok távolléttel jár, vagyis párkapcsolatot fenntartani szinte lehetetlen. Kezdem úgy berendezni az életemet, hogy mindent egyedül viszonylagos jóléttel, mi mást tehetnék...

21/F