Jönnek az ünnepek, sokan mégis miért idegesek, búskomorak?

A fiatalok a vizsgák,- a felnőttek az év végi költekezések, a nyugdíjasok pedig a magánytól való félelem és az elhunyt rokonokkal eltöltött régi karácsonyok emlékei miatt.

Emellett az időjárás is lehangoló, sok ember egyedül karácsonykor viseli el a havat, de ehelyett csak ez a nyamvadt eső esik, viszont mégis hót hideg van.

Plusz minden teli van reklámokkal, s látják az emberek, hogy mi mindent vehetnének meg a szeretteiknek, amit mások meg tudnak venni, de ők nem.

26f

Akkor én valami nagyon nagy kivétel vagyok mert engem nem foglalkoztat az ünnep, nem veszek ajándékokat és nem sírdogálok meg nem ugrálok örömömben. Vannak terveim, ezeket "tolom" nap mint nap, és az, hogy most épp karácsonyfába kell botladozni vagy nyúlba vagy mikulásba - nekem nem oszt nem szoroz.

Pénzt se költök semmire, semmilyen ünnep miatt, nekem fontosabb az anyagi biztonság és a félretett pénz a számlán mint az, hogy vacakokért könyököljek valami plázában és kidobjam a forintokat az ablakon.

Nem szeretem nagyon, mert

-tesóm megint gyökér lesz anyámmal Szenteste

-karácsony tájékán történt családi tragédia, és ez mindig eszembe jut

-rosszul fizető állásom van, viszont a barátom családja ilyenkor mindig túllő a célon az ajándékokkal és rengeteget költenek, tőlem is ezt várják (kaptam már nem egy beszólást az édesanyjától az ajándékra, amit adtam).

Hát nekem ezért.

Pont az ünnep miatt.

Sok a kiadás, ennivaló, innivaló, ajándékok.

Sok munkahelyen pont most hajtás.

Rég volt már a nyári szabadság és fáradt az ember.

Karácsonykor találkozni azzal a rokonnal, akivel igazából jóban sem vagyunk, de most "muszáj".

Karácsonykor rengeteg a feszültség, a háziasszony túl sokat főz illetve ilyenkor akar a legjobban főzni és a görcstől ilyenkor sikerül a legrosszabbul, összevesznek azon, hogyan legyen elhelyezve a fényfüzér a fán stb.

Hiányoljuk az elhunyt szeretteinket, szomorkodunk, ha csak egyedül vagy ketten vagyunk szenteste (és karácsonykor is) és nem kell nyugdíjasnak lenni, hogy eszünkbe jussanak, akik már nem lehetnek velünk. Nekem huszonévesként is eszembe jut.

Iszonyatos tömegnyomor van a sok vásárló miatt. Rengetegen vannak, nagyon lassúak és a legkevésbé sem figyelnek oda a másikra.