Aki nincs velem a legrosszabb pillanataiban az meg sem érdemli, hogy velem legyen a legjobbaknak?

Ha jól tudom ez a mondat Marilyn Monroe aranyköpése és most hasonló helyzetben vagyok. Egy barátomról van szó. Volt egy időszakom a közelmúltban mikor elég ramatyul voltam, depresszióba estem ekkor ez a barátom teljesen elfordult tőlem sőt még valamilyen szinten belém is rúgott. Pedig tudta hogy szükségem lett volna rá. Korábban igazi barátság volt kettőnk között ( lehet hülye vagyok, hogy még most is ìgy gondolom) és mikor ő volt ilyen helyzetben én mellette voltam, még kérnie sem kellett. Most hogy összeszedtem magam és visszatért a régi énem próbálja visszakönyögni magát. Azt mondta hogy sajnálja hogy cserben hagyott és többet érdemeltem volna. Hülyeség lenne megbocsátani neki igaz? Tudta hogy az egyik legjobb barátomnak tartom és hogy mennyire szükségem lett volna rá a nehéz időkben.

23L