Miért segitek szivesebben idegennek, mint egy barátomnak, aki elhanyagolt, de néha még keres?
A napokban történt hasonoló eset és elgondolkodtam ezen.
Alapjában véve segitőkész vagyok, ha egy távolabbi ismerős, vagy akár idegen is segitséget kér tőlem valamiben, ha tudok akkor nagyon szivesen segitek neki. Utána meg jól érzem magam. Viszont több olyan személy is van, aki egykor jó barátom volt, úgy éreztem mindig az életem részese és jó barátom marad, egy idő után elhidegült tőlem . Vagy lett párja, vagy elutazott és ellettem felejtve, máris nem voltam már 'legjobb barátnő' Persze ezek is negyedévente felkeresnek, kezdik a sablonos szöveggel szia hogyvagy, micsi? aztán rá a lényegre és kérnek valami szivességet. Ilyenkor egyáltalán nem vagyok segitőkész, nem jön, hogy bármit is tegyek értük és ha tudnék sem szivesen segitenék.
Ti is igy vagytok ezzel? Vagy kissé fura a viselkedésem?
Egyszóval szivesebben segitek annak, akit alig ismerek, de nem tett velem se jót, se rosszat, mint annak, akihez évekig volt közöm de aztán kilépett és már csak ilyenkor keres.22n
válasza:"Egyszóval szivesebben segitek annak, akit alig ismerek, de nem tett velem se jót, se rosszat, mint annak, akihez évekig volt közöm de aztán kilépett és már csak ilyenkor keres"
Tulajdonképpen megválaszoltad a kérdést, ami felmerült benned: a barát, aki elhanyagol téged, az mínuszból indít, a vadidegen pedig nulláról, azaz teljesen semleges a számodra, ezért jófejséggel nyitsz felé, mert 50-50, hogy az a vadidegen "jó", vagy "rossz" ember-e... A barátodnak pedig ez már "nem jár", mivel ő bizonyította, hogy nem a legjobb, ezért ő hátrányban van.
válasza: válasza:Most már én is így vagyok ezzel, mert a "barátok" csak akkokr találtak meg, ha problémáik voltak, gyorsan elhadarták problémáikat, azonnali megoldást várva. Problémáik megoldása után újabb probléma jelentkezéséig nem kerestek, vagy örökre eltűntek életemből.
Én is ezért segítek szívesebben idegennek, mert életemet végigkísérte e jelenség a "barátok" részéről.
válasza:Köszi a válaszokat!
Csak azért érdekes kicsit, mert végülis a 'volt' barátomhoz évekig volt közöm.
Konkrétan két ilyen barátnőmmel történt ez. Az egyikkel már rég, utólag rájöttem, hogy csak olyan unalomelüző voltam számára, mikor ittvolt a településünkön a nagyijánál akkor találkoztunk, elvoltunk. Mikor hazautazott elfelejtett. Én még próbálkoztam, érdeklődtem mikor jön még, majd keressen fel ha újra jön stb, de többször történt, hogy ittvolt és nem szólt. Majd keresett olyan ürügyekkel, hogy nem tudnám-e idehozni a városból, ahol lakik stb.
A másik ilyen eset nagyon fájt, gyerekkori barátnőmről van szó, együtt nőttünk fel, tervezgettük milyen jó lesz majd ilyen barátságban lenni felnőttkorban is... Aztán addig voltam jó, mig lett egy párja. Összeköltöztek, majd akárhová hivtam, nem jött. Akár csak egy kávéra, csajos délutánra..."hát most nem jövök haza ,mert Pisti dolgozik" (haza a szüleihez, ahol én is lakom, 50 km)Ha mi mentünk abba a városba akkor valami kifogás mindig akadt.EGyszóval sehova sem megy a párja nélkül. Aztán belefáradtam a próbálkozásba.Azért néha felkeres, majd kiderül, hogy csak valami infó után érdeklődött igazából.
Szerencsére van olyan barátom is, aki külföldre ment ki, de naponta tartjuk a kapcsolatot. Azért van különbség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!