Felnőttek, ti mit gondoltok a 18 éves, vagy annál fiatalabb énetekről?

egy idióta lúzer volt az akkor énem

az a tipikus kedves gyökér aki másoknak akart segíteni

pár csalódás után sokat változtam, de még mindig érzem bent ezt az idiótát, hogy rosszul érzem magam amikor valakinek nem segítettem pedig simán megtehetném

persze meg voltak akkor is a magam problémái, büszke is vagyok akkori énemre bizonyos szinten

2 szakma párhuzamosan az érettségivel, mellette otthon rengeteg tanulás a céljaimért

meg van a jó és a rossz oldalam is akkorról, de mára minden gyümölcsözött akár anyagi, akár szakmai, akár kapcsolati, akár egyéb téren

25F

Egy lusta hülye gyökér voltam, aki másokon segített, de mikor ő szorult segítségre akkor mindenki szart bele.

Meg saját magamon se segítettem. Virtuális világba menekültem, nem jártam szorakozó helyekre, nem voltam igazán részeg soha se. Suliban csesztettek, soha nem szóltam ütöttem vissza és nem álltam ki magamért 1-2 kivételel, de akkor se volt értelme mert a fejemet a radiátorba kurták bele.

Anyám még a széltől is óvott, nem íratott be semmilyen küzdősportra "mert szétverik a pofádat", hát valóéletbe verték szét a pofámat. Visszamehetnék első sulit befejezném, beíratkoznék valami küzdősportra és elmennék valami diákmunkába dolgozni minden hétvégén, nem csak alkalmanként. Akik basztattak azoknak a pofáját beverném, és szarnék a következményekre, az érdek gyökereket pedig lekoptatnám, már nem látnak bennem hasznot ezért szarnak a fejemre. Nyaljon sót az összes ilyen patkány g☻ci!!!! Nem lettem felnőtt koromra egy határozott személyiség, iskoláról iskolára jártam. Munkahelyemen az iskolai dolgok folytatódnak tovább. Sokat nem változtam, max annyit, hogy már nem segítek senkinek, befogom a szám és kicsit határozottabb lettem.

Lemaradt

24/f

Tiszta hülye voltam, ma már szégyellem.

71N

Nagyon naiv és abrandozos típus voltam 10 éve. Ezen kívül még önértékelés, önbizalom és önbecsülés híján is voltam.

Amúgy nekem nem volt bajom magammal ezeket leszamitva. Aztán 2017-ben csőstől jöttek a nagyobbnal nagyobb traumák és megpróbáltatások, amik arra kesztettek, hogy gyökeresen változtassak az eddigi életemen. Az elmúlt 3/4-ed év volt az, amikor tényleg kerek egésznek éreztem magam és nem volt semmiféle hianyerzetem.

# 4

Nem ilyen voltam, hanem a háttérbe megbújó, szorongó senkihez se szóló személy, aki szólt senkihez csak azt akarta, hogy hagyják békén. Illetve, ha valaki segítséget kért önzetlenül segítettem, csak ez sokszor átcsapott más irányba.

Akik hasznot láttak bennem, azok "érdekből" barátkoztak velem. Éveket, és rengeteg pénzt szórtam ki rájuk, mert nem tudtam nemet mondani.

Illetve az olyanok találtak meg, akiknek az jó szórakozás, ha gyengébbet bántják.

Megnézném, hogy neked hogy formálódott volna a személyiséged tizenx év csesztetés után, mikor gyomor görccsel mész iskolába, és attól tartasz mi lesz a következő lépés. Acélbetétes bakancsal rugnák szét a sípcsontod, sántítva mész haza, szólni nem mersz senkinek. Vagy öngyújtóval felmelegített fémdarabot nyomnak beléd, beleverik a fejed a padba, ezzel imponálva a hülye ribiknek, akikhez egy szót nem szóltál, de valamiért utálnak. Rohadt szendvicsekkel dobálnak órán, tanár nem csinál semmit. Arcon köpnek stb. Soroljam még?

Aztán egy nap a közeledben lévő egyik gyereket úgy kicsinálják, hogy leveti magát a harmadik emeletről mert már nem bírja tovább.

Magabiztosabb lettem, tapasztaltabb és jobb emberismerő. Van néhány téma, miről gyökeresen mást gondolok, mint akkor, pedig akkoriban megingathatatlannak éreztem a véleményem.

Burokban nőttem fel, eléggé életképtelen voltam még 18 évesen is, ma már sokkal gyakorlatiasabb vagyok.

Beteges is voltam kamaszként, sokat szenvedtem, szerencsére azóta már javult az állapotom.

Ami jó: kíváncsi, alapvetően jóindulatú természetem volt, és igyekeztem mindig fair módon viselkedni másokkal. Remélem, ezek máig megmaradtak.

Én még csak 20 vagyok, de a 2 évvel ezelőtti önmagammal is kb. ég és föld vagyunk, nem hogy a még fiatalabb kiadásaimmal. És hát azt gondolom a fiatalabb énemről, hogy egy hatalmas nagy gyökér volt. (És van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva ugyanígy fogok tekinteni a mostani énemre is) Iszonyatosan naiv voltam, simán hagytam magam 2 szép szóért kihasználni, emellett engem is csesztettek páran az osztályból és nekik se mertem soha visszaszólni. Ha visszamehetnék az időben, ezeken tuti változtatnék. Meg megmondanám az akkori önmagamnak, hogy ne legyen akkora weaboo, ugyanis volt egy barátnőm az osztályban, aki hozzám hasonlóan animéket nézett és rajongtunk mindenért, aminek bármi köze volt Japánhoz és sokszor az iskolában is japán kifejezéseket mondogattunk egymásnak XD Kicsit se nézhettek idiótának, mikor szünetben elkezdtünk enni és ilyen animés kislányos hangon mondtuk egymásnak, hogy "Itadakimaaaasu ^^"..(Vajon miért is csesztethettek? :D)

Szerencsére valamennyit fejlődtem azóta, pl. felhagytam ezzel a cringe japános dologgal, meg valamilyen szinten megtanultam kiállni magamért. Mondjuk még mindig nehezemre esik nemet mondani azoknak, akik ki akarnak használni.

20L