Ez alapján önbizalomhiányos vagyok, vagy nem?

Elég hányatott gyerekkorom volt, a szüleim nemigen foglalkoztak vele, hogy egészséges énképem vagy egyáltalán világképem alakuljon ki.

Soha senki nem mondta, hogy szép vagyok, értékes, vagy egyáltalán bármi hasonlót. Kapcsolataim se voltak, már csak felnőttként.

Nem igazán foglalkozom a külsőmmel, úgy értve, hogy nem nagyon érdekel, mások szerint én most milyen vagyok. Sehol nincs képem sem megosztva magamról, hacsak más nem oszt meg velem/rólam. Azokat fent szoktam hagyni.

Ruhákat, sminket, ékszereket, lányos dolgokat vásárolni nem szeretek, nem köt le. A legjobban smink nélkül, összefogott hajjal (pizsamában és pufi zokniban, elbújva egy könyv mögé) érzem magam önmagamnak, persze ha mennem kell valahová, olyankor igykeszem adni magamra. De a sminkelés folyamatát például nem szeretem.

Nem szeretnék megváltoztatni semmit magamon.

Pár napja sikerült többet vágatni a hajamból, mint szerettem volna (nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen "rövid"), de kb addig zavart, míg hazaértem a fodrásztól, azóta tetszik. Illetve majd megnő.

Tetszem magamnak egészében, úgy ahogy vagyok, vagy talán már csak megszoktam, nem tudom. Csak ma gondolkodtam ezen el így komolyabban.

Sok dolog van, ami érdekel, de inkább olyankor tudom jól érezni magam, ha valamiben sikereket érek el, vagy ha valami csak jól sikerül (lehet az egy tepsi sütemény is).

25l