Apám lehet az oka, hogy nulla önbizalmam van?

Nézd... olyannyira "féleszű" vagy, hogy helyesebben írsz, mint az itteni látogatók 95%-a. És azok után, hogy 14 évet leéltél egy börtönben (mert ez tényleg az, nem túlzás), és gyakorlatilag kimaradt a normális gyermek- és fiatalkorod, nem lett belőled egy elveszett ember. Igen, akit a tenyerén hordoznak, annak bármit könnyebb elérni. Ha fordítva történt volna, akkor most te lennél az, aki mindent elért, és bátyád lenne most ott, ahol te. Vagy még ott sem. Mert sokan nem vészelik át ilyen jól a családi börtönéveket.

Igazából ha figyelmesebben végigolvasom, hogy mit írsz magadról, gyakorlatilag csupa erényes dolgot: van munkád, van saját kereseted, letetted az érettségit, józan életet élsz, feltalálod magad, tudsz értelmesen fogalmazni, és írni. ... majd pedig hozzáteszed, hogy mekkora selejt vagy. Tudod, sokan szeretnének ennyire semmirekellőek lenni. :)

Egyébként azzal nem tudok egyetérteni, hogy anyud ne tehetett volna semmit... egyszer ment volna el látleletet vetetni egy verés után, apátok a börtönben rohadt volna meg. De persze pszichésen megértem, ő is csak egy rab volt ebben a börtönben.

Igen, ő az oka, meg anyád is amiért képtelen volt bármit is csinálni.

Az mindenképpen jó, hogy se pia, se kábítószer, de bagó se legyen, se kávé. Egy tisztességes, stabil társaság kellene neked, meg egy lányka aki megadja neked is azt a bizonyos pluszlökést ami hiányzik, de ehhez előbb seggbe kellene rúgni magadat és ez k.nehéz. Ismerem az érzést amiben vagy.

Szia! Ezzel az egésszel nem vagy egyedül, 14 évig éltél fizikai és pszichés terrorban. Én 8 évig éltem ebben, szintén az mentett meg engem és anyámat, hogy a pasija a végén meghalt rákban.

Elárulom, ebből nehéz lesz kimászni, de nem lehetetlen. Mindenesetre el kell kezdened feldolgozni a múltadat, megérteni, hogy apád miért volt olyan, amilyen, anyád miért hagyott cserben stb. De ami a legfontosabb, hogy megérts nem vagy egy selejt! Ha ezt sikerül átformálnod, és szereted magad úgy ahogy vagy, felépítheted újra az életed.

Senki sem érdemli meg azt a poklot, amit sokan átélünk. De az, hogy élsz, és nem nyúltál droghoz, alkoholhoz és nem lettél öngyilkos azt jelenti iszonyat erős ember vagy. Apádnak sosem volt igaza. Ő volt egy szánalmas roncs, aki az életében átélt bukásokat és fusztráltságot nem volt képes feldolgozni, csak másra kivetíteni. Itt nem te vagy a hibás. Hanem az apád.

Ha beszélgetnél írj nyugodtan.

24/L

Esetleg nem lehet hogy apád nem a biológiai apád? Mert ez magyarázat lehetne arra hogy anyád miért nem védett meg téged, hiszen örül hogy egyáltalán ott maradt mellette apád és életben tartott téged.

Persze tényleg az is lehet hogy egyszerűen nem akart téged és anyád keresztbe tett neki amiért mégis megtartott és ezt lehet azóta nem tudta elengedni.

Bárhogy is volt, mindenképpen gáz ez a viselkedése hiszen te egyik esetben sem tehettél semmiről. Ártatlanul csöppentél bele egy gáz környezetbe. Az a baj hogy a gyerekek mindig magukra veszik azt ahogy a szüleik viselkednek velük, mindig magukat okolják. Próbáld meg átértékelni azt ami történt veled, hogy te igenis jó és értékes vagy, nem a te hibád hogy így bántak veled, hanem egyszerűen egy kivédhetetlen baleset áldozata lettél, mint amikor egy cserép esik az ember fejére az utcán. Ha ez sikerül akkor talán meg tudod siratni/érteni a múltadat és el tudod engedni. Persze nem egyik napról a másikra.

Amúgy érdemes pszichókkal próbálkozni, szoktak olyat hogy ha őszintén fejlődni akarsz akkor jelképes összegért dolgoznak veled. Az első órát attól még ki kell valahogy sajtolni.