Ti milyen embereket ítéltek el?

Én leírom. Rengeteg mindenkit elítélek/megvetek, felfogás, viselkedés miatt. S bár az ítélkezés önmagában elítélendő morális és tradicionális szempontból, de én ezen részével nem foglalkozom, tekintve, hogy jogilag helyes és elfogadott a vélemény nyílvánítás.

Szóval: a dohányosokat, alkoholistákat, drogosokat, az abortusz lehetőségével élőket (helyzettől függően), a műveletlen és primitív embereket (akik nem tartják be a kulturális, erkölcsi szabályokat, nem tisztelnek másokat, elítélnek másokat, pusztán külső alapján stb.), azokat, kik nem tudják elfogadni önmagukat(helyzet/ok függő), van pl egy bizonyos zenei stílus, amit elítélek s többnyire halgatóival együtt. Mind e mellett elítélem a céltalanul élő bereket, a hedonista életmódot folytató egyéneket, meg azokat, kik nem tisztelik az életet, a környezetet s másokat. A vallásos fanatikusokat. Nagyjából ennyi jutott eszembe.

Tisztában vagyok, hogy bizonyos dolgok alapján való elítélés felszines(pl zenei ízlés), mert ettől maga az ember értékes lehet.

A fentiek mind a személyes véleményem, nem feltétlen helyes szemléleti mód, de pusztán a kérdező kérdésére válaszoltam.

Ha el nem is ítélek, de lenézek sokakat.

Szerintem is álszent dolog azt mondani, hogy "én ugyan senkit" + szerintem sokszor előfordulhat olyan, hogy észre se vesszük magunk se, hogy lenézünk valakit.

Itt gyakorin sok embert elítélek vagy megvetek, mint a 4-es válaszolóhoz hasonlókat. Hogy miért?

1: Drog. A drogosok körébe beletartoznak a sokak által külön kiemelt alkoholisták, és láncdohányosok, de ugyanúgy az állandóan kávézók/teázók, antidepresszánsokon és szedatívumokon élők, akik már tüsszentenek egyet és nyomják a paracetamol tartalmú gyógyszereket vagy a vényköteles antibiotikumokat, ugyanígy ha már kicsit is görcsöl a has vagy fáj a feje vkinek, már nyomja be a fájdalomcsillapítót. Akik gyakran használnak egyéb növényi drogokat, akármilyen okból. De ide is lehet sorolni a kakaó/csokoládé és a cukor töménytelen fogyasztását, mivel épp olyan addiktív lehet, mint az előzőek.

Itt nem az a probléma, hogy valaki él velük, hanem, hogy nem képes önkontrollra, mértéket tartani. Általában kapásból megbélyegzik azt, aki élt már valamilyen kábítószerrel, vagy szokott néha használni.

És itt bele tudnék kötni az első mondatába: “... de én ezen részével nem foglalkozom, tekintve, hogy jogilag helyes és elfogadott a véleménynyilvánítás.”

Jogilag az is helyes és elfogadott, hogy használj törvényileg nem tiltólistás drogokat. Ahogy jogilag helyes az abortusz x időn belül bármilyen indokkal, x időn kívül indokoltan.

2: Abortusz: Ugye sok magzatvédőista nem fogadja el azt, hogy valaki szimplán nem akarja megtartani vagy kihordani a gyereket, mert nem fér bele az adott élethelyzetébe, viszont, ha az embriónál komoly rendellenességet mutatnak ki, akkor azt helyénvalónak találják, hogy elvetetésre kerüljön. De ha nem szemellenzővel néznék a világot, akkor rájönnének, hogy az állatvilágban ugyanígy működik a nem kívánt utód elpusztítása, csak nekik nincs meg a technológiájuk ahhoz, hogy még az anyaméhben véget vessenek a magzatnak. Megszülik, és ha olyan körülmények közé keveredik, hogy nem tudja felnevelni, a kölyök deformált, nincs élet energiája vagy beteg az anya, az kicsinyét megöli, otthagyja, a legtöbb esetben elfogyasztja. Ez az élet rendje. Nem értem, hogy emberként, miért nem élhetünk a saját életünkkel, miért kéne kiszenvedni vagy megtartani egy gyereket, főleg úgy, hogy nem fenyegeti a fajunkat a kihalás, max csak a saját ostobaságunk miatt. Ha egy olyan személy megszül egy gyereket, amit nem kívánt, akár megtartja, akár intézetbe adja, az anya sérül lelkileg akár testileg is, mentálisan is problémái lehetnek. A gyerekkel ugyanez megtörténhet. És mint tudjuk, az állatvilágban is azért megy a harc, hogy minél tökéletesebb gének öröklődjenek, egy testileg vagy viselkedésileg “hibás” nősténnyel vagy hímmel nem fognak párosodni az egyedek, ha van lehetőség másra. De ez az embereknél is ugyanígy megvan, csak nálunk nem csak a természet törvényei uralkodnak, hanem az általunk létrehozottak is. Elvileg kiléptünk az állatvilágból, magasabb pódiumra állítottuk magunkat, de sokunk még mindig úgy gondolkodik és viselkedik, mint egy primitív ösztönlény.

3: Célok az életben. Kiskortól kezdve sajtolják belénk, hogy legyen célunk, a cél kell az embernek stb… Oké, aki akar, találjon ki magának egy célt, ami ugyanúgy olyan, mint a reménykedés, nem biztos, hogy megvalósul viszont, ha nem, akkor akár komoly letargiába taszíthatja az illetőt. Ha sikerül elérni, utána mi lesz? Ürességérzet? Új cél? Beteljesedés? Ahogy én eddig az embereket ismerem, ahogy megkapják amit szeretnének, már keresik a következőt, akár milyen értékrenddel bír az az előzőhöz képest. Max nem “célnak” titulálják. De csinálják, tényleg valaki olyan elhatározott és elszántan teszi azt, hogy le a kalappal. Csak hajlamosak az ilyen emberek, ahogyan a válaszoló is írta, elítélni azokat, akik nem neveznek meg egyes dolgokat célnak, csak haladnak feléje, esetleg csak úsznak az árral. Nem igazán értem sokaknál miért jelent egyből negatív képet, hisz az ilyen emberek többsége spontán és elég jól megbírkózik azzal amit az élet bedob elé. Sőt, nem is hallottam ilyen embereket becsmérelni olyanokat, akiknek a cél szerzése is már egy cél. Szerintem mindkét jellem egymásra találhat, is jól ki is egészítheti egymást, ha hajlandóak elfogadni a másik nézetét.

Boldogan élhet az is, aki nap mint nap küzd és tesz a céljáért (ami általánosságban véve tök alap dolgok), vagy az aki csak él, és közben valahogy mégis eléri ugyanezeket mint az előző, lehet, hogy ő keresés nélkül megtalálta a kiskapukat, ez még nem jelenti azt, hogy biztos adót sikkasztott vagy manipulált érte embereket. Mind a kettő életvitelt lehet űzni “helyesen” és “helytelenül”.

4: Felszínesség. Igenis fontos szempont a kinézet, ha nem is az összkép, csak annak a részletei, mind belatartozik a megítélésbe. Ha választott kapcsolatokról van szó, fontos szerepet játszik a külső, amihez hozzákapcsolódik az adott személy megnyilvánulása viselkedésben, beszédben, nonverbális kommunikációban, és az értelmességében is. Az ember vizuális beállítottságú, első sorban az alapján ítéli meg az embert vagy az adott szituációt (pl. a szempont legyen az, hogy melyik illető és melyik eszköz tűnik veszélyesnek). Ha a szem kiesik, akkor más érzékszervekre kénytelen hagyatkozni az ember, pl. egy vak lehet lehet, hogy már egy másik ember hanglejtéséből is tudja, hogy az készül valamire.

A másik dolog, (és itt visszakanyarodhatunk a kettes ponthoz), ha eléd raknak egy testileg fogyatékos embert, éppként nem valószínű, hogy te azzal vele akarsz lenni (mivel hátráltat), főleg nem utódot nemzeni. Mondjuk mivel az ember komplex érzelmekkel rendelkezik, és sokszor képtelen objektívan kezelni a dolgokat, lehetséges, hogy van aki összejön ilyen emberrel, főleg ha talál benne számára esztétikumot, ami lehet az, hogy edi a világszemlélete. Viszont a másik fele: testileg lehet épp, de szellemileg sérült vagy korlátolt, náluk a legminimálisabb, hogy “normális” emberekkel mélyebb kapcsolatot alakítsanak ki. Ha őket a természetbe kiraknánk, kicsi lenne a túlélési lehetőségük, főleg nem a génjeik átörökítésében. A sérült emberek többsége képtelen az önellátásra, vagy csak részlegesen. Tegyük fel, születik egy gyerek, akinek minden érzékszerve működésképtelen (de ettől még átlagosan néz ki), nem lenne esélye a túlélésre. Állatvilágban: selejt, rossz génállománnyal rendelkezik, kihullik az élők soraiból. Viszont itt szakadunk el az állatoktól: fent tudjuk tartani az életéhez szükséges alapvető szükségleteket, az életminősége mondhatjuk, hogy nulla és emberileg csak egy szerves anyaghalmaz, viszont kitűnő alany kutatásokhoz és ilyen szempontból egy kincsesbánya, illegálisan még továbbszaporítható is a kísérletek kedvéért. Szóval más síkon értékes lehet. Csak ebbe is be lehet kötni, hogy mennyire humános életben hagyni azt, aki nem képes megélni az életét.

Amiket felhoztam példáknak, az mind érzelmileg független kapcsolatokról szól, azaz nem arról van szó, hogy a párod lebénult és vele ugye együtt maradsz, vagy arról, hogy a gyermeked fogyatékos, de te így is szereted. Érzelmileg elhatárolt egyedekről magyarul.

5: Hétköznapok. Ha elhatárolodok ettők az oldaltól, akkor olyanokat tudnék felhozni, akik mindennapos résztvevői az életnek. Például egy férfi, aki nem képes elfordulni legalább a bokor felé amikor hugyozik az utcán. Nők, akiket nem tudom hogy hogyan, de a járda közepén hagyják a véres betétüket/tamponjaikat. Akik ezen felül szemetelnek. Azokat a fiatalokat, akik képtelenek tiszteletet adni az idősebbeknek. A nagy haveri bandákat, akik kötekednek a járókelőkkel. A benyomott (általában) férfiakat, akik tiszteletlenek (főképp) a másik nemmel kapcsolatosan. A bicikliseket, akik a járdán közlekednek és balesetet okoznak, vagy ha csak nekik áll feljebb, hogy nem állsz arrébb. Autósokat, akik indokolatlanul veszélyeztetik a társaikat (itt olyanokra gondolok, hogy közterületen versenyeznek, “driftelnek”, kirívóan vezetnek). Erőszaktevőket és akik verbálisan fenyegetőznek. A mindenen lenézően viháncoló (főképp) nőket, és az olyan többnyire iparit vagy szakmunkát végző férfiakat, akik állatiasan viselkednek a nőkkel, azaz nem illendő megjegyzéseket tesznek rájuk, vagy még rosszabb. A rendőröket, akik Laci bácsit igazoltatják már megint a kocka Ladájával mert nem ég az egyik lámpája napközben, miközben az út másik felén az újgazdag BMW-s ifjú majdnem balesetet okozott, vagy szimplán kapásból 4 kresz előírást is megszeg. De ennél a városi SUV-okkal járó fiatal nők se jobbak, akik azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, és mindenhol nekik van elsőbbségük, még a kisboltban is (ahová nem volt képes 500 métert elgyalogolni, valami apróságért). Ja akkor akiket még nagyon elítélek, azok az olyan állatartók, akik nem képesek ivartalanítani a kutyájukat/macskájukat, és a szaporulatot meg elengedik a nagyvilágba. Főképp a macskásokra vonatkozik ez, egyre több a beteg állat a városokban és fertőzik meg az ápolt egyedeket. Most így kapásból ennyi, és tisztelet a kivételnek, mivel általánosítottam egyes csoportokkal.

Kedves #7, látom egyáltalán nem érted, amit írok.

1: amiket ezen a ponton leírtál semmiben nem mondanak ellent az én állításaimnak.

Nem pusztán az elítélendő ebben, ha valaki nem képes önkontrollra, hanem ha valaki él velük és normális, hogy megbélyegzik, hisz ostobaság, de az ilyen primitív gondolkodású embereket te is felsoroltad az 5. pontban.

Az idézett szöveget kiragadtad a kontextusból, a mondatnak nem a felét értelmezik, hanem egészét. Ha végig olvastad volna, tudnád, hogy az elítélésről beszélek, nem a lentebb felsorolt szempontok jogi viszonylatáról.

2: kezdjük ott, hogy a zárójelt alapból figyelmen kívül hagytad, ami azt jelenti, hogy csak kötekedni akarsz. A zárójel magába foglalja azon élethelyzetek kis százalékát, amiben érthetőnek tartom az abortuszt. Egy újjabb pont, ahol látom, hogy a szövegértelmezés nem az erősséged.

Mellesleg, egyik pontban azt mondod, mennyire megveted a primitív embereket, mégis, az összes többi pontban az állatokkal példázódsz, hogy ők mit s hogyan tesznek. Döntsd már el, hogy akkor mely nézőpont alapján akarod szemlélni a világot, mert így folyamatosan ellent mondasz magadnak.

3: "Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

És ezzel elmondtam mindent.

4: Ebben a pontban sok állításod abszúrd.

"ha eléd raknak egy testileg fogyatékos embert, éppként nem valószínű, hogy te azzal vele akarsz lenni (mivel hátráltat), főleg nem utódot nemzeni". Csak azért, mert valaki balesetben elveszíti egy ujját avagy kezét, nem jelenti, hogy pl utódnemzés szempontjából bármilyen hátránya lenne. Az utódok ettől függetlenül egészségesek lesznek.

Mivel annyira szereted az állatvilágot, akkor nyugodtan megnézheted, hogy ott is rengeteg fogyatékkal élő állat van, kik szaporodnak. Mert az, hogy egy végtagja hiányzik, félszemére vak, nem jelenti, hogy nem életképtelen.

De vegyük akkor a mentális oldalát.

Kezdjük azzal, hogy rengeteg mentális problémával küszködő ember lehet sikeres és életképes. Egy autista sokkal nagyobb lángelme, mint egy "normális" társa. Vagy akik depresszióval, énkép zavarral, aniszociális személyiségzavarral vagy bármi mással rendelkeznek. Nem jelenti, hogy életképtelen.

Ha egy általad leírt gyerek születne, akkor az azt feltételezné, hogy a szülők sem egészségesek. Ebben az esetben, akkor a szülők az élő bizonyíték arra, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkező ember életképes, sőt, szaporodni is tud, hisz a szüleinek is sikerült. Másrészt, a társadalom segít az ilyen nehézségben élőknek, így azok kiteljesedhetnek mindabban, amikben jók.

"Ha őket a természetbe kiraknánk" egy egészséges, normális embert ha kirakok a természetbe, nagy valószínűséggel meghal. Ha nem rendelkezel ilyen jellegű képzéssel, a vadonban napokon belül meghalsz. Mellesleg, nem a vadonban vagyunk és élünk. Felesleges ezt a nézőpontot erőltetni. Az embernek nem a vadonban, hanem a társadalomban kell sikeresnek lennie, hisz mint mondtad, szintet léptünk.

Rengeteg, általad selejtnek minősített ember volt sikeres a társadalban, és volt annak hasznos tagja.

Másrészt, az érzelmek az állatvilágban is léteznek az embereknél pedig meghatározó. Ha ezt figyelmen kívül hagyod, az eszme futtatások nem lesznek reálisak.

5: leírod a kultúrálatlanság különböző fokait. Hogy ki hogyan viselkedik. Értem én, hogy elítéled őket, teljesen megértem, viszont engedd meg, hogy ugyan olyan módon reagáljak erre, mint ahogyan te:

Az állatvilágban a felsoroltak egyike sem számít, sőt a fenyegetőzés, tiszteletlenség, "bandák" kötekedése stb. mindennaposak.

Remélem mostmár érted, hogy miért mondom, hogy az állatvilággal példázódni felesleges, mert nem feleltethető meg az emberrel.