Budapestiek! Ti mit csináltok a buszon, hogy ne legyen kínos?

Én nem értem, hogy ha a telefonoddal b—ulsz, másokat meg ignorálsz, azzal hol van megoldva a probléma? Akkor azt látják, hogy itt van egy modortalan ember, aki nem tud elszakadni a telójától. Ha valaki introvertált ám tegye, de nem néz ki jól. Én is megteszem, de én konkrétan azért, hogy ne unatkozzak (sokfajta szövegdokumentumot fel lehet tenni telefonra, aztán üres percekben átfutni, olvasnivalótól a munkaanyagig).

Amúgy meg lazaság, lefegyverző bájmosoly, és arrafelé tekintgetjetsz, amire akarsz. Ha valakivel ütközöl, vagy valaki küszködik a fel-leszállással, akkor azonnal helycsinálás, segítség, mosoly. Tök egyszerű. Az a titka, hogy egyfajta könyörtelen magabiztosság és gyors reakció benned.

^Attól még igaz :p Még egyszer hangsúlyozom: Aki a telójával matat, hogy ne legyen szemkontaktus, az nem udvariasan tartózkodónak fog tűnni, hanem bunkónak.

A nem tolakodó udvariassághoz hozzátartozik a nyugodt figyelem. Ha laza, nyugodt vagy, neem érzik, hogy "bámulod" őket vagy valamelyik részüket, akkor nyugodtan lehet körültekintgetni. Én nem hiszem, hogy valaha úgy éreztem volna, hogy el kell izolálnom magam, vagyhogy szórakozás kell. Ha könyv van nálam, akkor is jobban leköt, hogy figyelem a környezetet. Úgy körülnézni, hogy nem keltesz másban kényelmetlen érzést (nem bámulod a zakóját annyira, hogy foltot kezd keresni, magán, nem nézel mélyen a szemébe, mintha ki akarnál kezdeni vele), nem akkora művészet ám! Nyugodtan meg lehet próbálni.

Az emberek szeretik, ha te is "ott vagy", nem csak magadba mélyedsz. A társadalmi együttélés része, hogy finom gesztusokkal érzik, számíthatnak rád. (Ha elesnének, belekötne egy részeg, stb. akkor reagálnál, nem behúznád a válladat és beleborolnál a telódba.) Érdemesebb így sétálni, utazni, komolyan!

"Az emberek szeretik, ha te is "ott vagy", nem csak magadba mélyedsz."

Nem, mi emberek ezt nem szeretjük. Szeretjük, ha nem bámulnak és békén hagynak, és nem kell folyamat készenlétben állni, hogy melyik idegen mit óhajt. Ha te ilyen kis pörgős, bámészkodós, pletyis vagy, lelked rajta, de a kisebbség vagy, hála az égnek.

No, Vree. Akkor elmondom, mi van. Én pontosan ezt szoktam tenni. Figyelek, megfigyelek, nem bámulok. És ennek ellenére nagyon nem vágyom arra, hogy random idegenek zaklassanak, van épp elég gondom, amin a buszon töltött időn merenghetek. Vagy csak simán elmélkedek, esetleg fejben történetet írok. Valami. Dr az emberektől elhatárolódom, főleg itt Pesten. Bunkók. Buták. Életképtelenek. Nincs bennük semmi érzés, fel se tűnik nekik ha útban vannak vagy túl zavaró zajokat keltenek, zabálnak csámcsogva, fél óráig hangosan csörögnek a zacskóval, hangosan vihorásznak, ordítanak telefonon (hogy a másik felet is tisztán hallod a busz másik végében)... Ilyen emberekkel köszönöm, nem vegyülök jobban a szükségesnél, és inkább vagyok csak csendesen a saját kis világomban.

Belőled is mindenkivel kényszeresen szóba álló vénség lesz szerintem. És kevés náluk idegesítőbb jelenség van.

A magam részéről nem csinálok be a szemkontaktustól, de nem kedvelem. Állni viszont állom, míg a másik ember észreveszi magát és odébb néz végre.

A buszon nem fogok ismekedni, eleget terrorizáltak gyerek koromban a vidéki buszon a random emberek, akik belemásztak izomból a személyes terembe, annak ellenére hogy éreztettem velük, hogy rosszul érzem magam ettől (lelkileg).

Ehhez még hozzá jön az is, amit eddig emberektől kaptam mindenféle kapcsolaton (baráti, munka, iskola, család stb) keresztül. Mára már jó okkal utálom a fajtám.

#16 Én megmondom, mit nem értek.

Ugyanazt írjuk de mivel én optimista vagyok, te meg végletekig pesszimista, ezért ellenkező végletekbe pontozzák.

Azt nem értem, hogy mire a fene nagy negativitás, pesszimizmus kultusza?

Én is ugyanezt csinálom (elmélkedek, esetleg fejben történetet írok).

Nem,baromira jobb lenne az életetek, ha úgy élnétek, mitn én. Hogy bunkók lennének az emberek? Érdekes, az én élményem valahogy nem ez...nem a hozzáállásod predesztinálja egy kicsit?

"Belőled is mindenkivel kényszeresen szóba álló vénség lesz" Elmehetsz te a....(középső ujj)

Az a sírni való, hogy képtelen vagy arra gondolni, hogy emberileg bánj másokkal/úgy gondolj rájuk anélkül, hogy ne ilyen végletekkel azonosítsd. Én aztán baromira nem mászok senkinek a képébe, talán túlságosan is igyekszem nem leszólítani senkit véletlenül sem (ami amúgy indokolatlan szerintem, azért ír itt naponta a magányosak klubja, mert fél bármit kezdeményezni a hülyéje, de ez van, én is ebben szocializálódtam, én is "tiszteletben tartok" valakit, pedig haverok is lehetnénk...)

Szóval NEM, nem az van, amivel vádaskodsz.

Arra gondolok (de ha jól emlékszem, ezt LEÍRTAM), hogy átadod a helyet, ha kell, félrehúzódsz a felszálló elől, rámosolyogsz arra aki neked nyomódik, nem elátkozod fejben a felmenőit, amiért a vállát nekled nyomta az ajtó...

Ebben mi a nehéz, mi az abnormális?

Az a normális, ha így gondolkodsz az embertásraidról, hogy "Bunkók. Buták. Életképtelenek. Nincs bennük semmi érzés." Ez??

"Mára már jó okkal utálom a fajtám."

És erre az ön-és közutálatra jönnek a pluszok? Élvezkedtek, hogy milyen rosszul érzitek magatokat mindennap?

Nekem se volt jó gyerekkorom, felnőtt-kortárs terror, kiközösítés, intézményi packázás, de tudod mit? Nem keseredtem meg. Mert igazából azt látod, ha egy kicsit rendes vagy valakivel, akkor az emberek annyira adóak és melegszívűek. Én se szeretek mindenkit, és?

És tessék lehet feketepöttyözni...Makacs szamáron az isten se segít, akkor is elrontja a saját sorsát. Van, akinek az az elégedettség, hogy csakazértse.

És megtennétek, hogy a reflexnyomás mellett elolvassátok azt a kx..va szöveget? :D

Nem tudom, ez a "szeressük egymást, gyerekek" mitől forradalmi vagy kínos. xD Jaj!

Van, akin nem lehet segíteni. Akkor minket izgatod magad? :) az írásod nem tűnik túl nyugodt hangvételűnek.

Akkor hozzá teszem ezt is: csináltam úgy, ahogy te. Pontosan ugyanúgy nem volt benne köszönet, mint ahogy most sincs. Nincs lelkierőm mosolyogni azokra, akiktől nem tudom elvárni azt az ép eszű viselkedést, amit leírtál. Ha folyamatosan csak te vagy az, aki félre áll az útból, aki átadja a helyét, aki mosolyog, és cserébe mindenkitől átvitt és akár valós értelemben is csak a taposást kapod, egy idő után azért elfogy ott bent valami. Ha mindig csak adsz, de sose kapsz, senkitől... egy idő után már nem lesz miből adni.

Legyél pozitív, nincs vele gond. De ne nézz le azért, mert én nem értek veled egyet. És ne próbálj megtéríteni se. (nem csak engem, hanem úgy átlagban, bárkit)

Örülj neki, hogy te jól érzed magad. Más nem. Ettől most mi kevesebbet érünk? Gondolom.