Budapesten miért ilyen bunkó mindenki?

Születésem óta itt élek, és valóban a többség bunkó, de vannak nagyon édes, figyelmes emberek.

Attól, hogy az emberek többsége bunkó, te ne válj azzá! Én is próbálom mindenkivel kedves, udvarias lenni és mosolyogni rájuk, így nem nyomorítom meg maganat sem a saját savanyúságommal

Tudod, idővel beinvesztálódsz te is.

Egy-két év és már nem is érdekel, sőt lehet te is ilyen leszel.

Ilyen a város, főleg ha nagy.... Büszke és irigy.

Most elmesélem a saját sztorimat.

14 évig éltem Budapesten.

Mikor 19 voltam, és meg kellett jelölnöm hogy hová szeretnék menni egyetemre, fénysebességgel, habozás nélkül választottam Szegedet.

Budapest egyszerűen tényleg ontja magából azt a végtelen nemtörődömséget minden ember felé.

Szeged pedig jobb.

De hozzáteszem, itt is van belváros, és nem tudom mi az isten a pontos magyarázata (persze van tippem, de nem vagyok szociológus), de itt is ugyan azok a jellegzetes nagyvárosi betegségek fordulnak elő.

A másikat leszoritja a járdáról az éppen telefonozó akármilyen korú gyökér, mert nyilván sokkal fontosabb hogy majom emojit küldözgessen a haverjainak, mint hogy előre nézzen.

A boltnak, egyetemnek, tömegközlekedési járműnek kizárólag csak az ajtajában tudnakj egyesek megállni, és valahogy egy óra után se esne le nekik hogy csak ott tud ki- és beszállni az ember, tehát menjen már onnan. Aztán még ő néz undorral vegyes megvetéssel ha felszólitom hogy 30 és fél centiméterrel menjen már odébb, ott is ugyanúgy lehet álldogálni és filozofálni.

Itt is ugyanúgy van tömegközlekedésen hangoskodó, vállalhatatlan kretén banda, itt is van törtető nyugger aki 20 embert nem hagy átmenni a busz egyik végéből a másikba, mert a busz közepén parkoltatja a banyatankot...

Szóval Budapest összes betegsége megvan itt, csak mondjuk egyhuszad akkora területre korlátozódik ez,. mint Bp-n.

De a városi ember itt is városi.

Egész egyszerűen ez szerintem abból adódik hogy a gyerekek nem tanulnak meg szüleikkel az utcán, közintézményekben, tömegközlekedésen közlekedni.

Énrám rám szólt anyám hogy "Menj arrébb, engedd el a bácsit/nénit".

Automatikusan arrébb megyek bárkinek.

De amikor látom hogy valaki teljes vállszélességgel megy előre, és le se sz...rja hogy vele szembe jövök, akkor van hogy elpattan az agyam és én is levállazom. Amit aztán meg szokott érezni, és fordul egyet a sarkán, mert pehely 80 kilómmal talán elég kinetikai energiát közlök vele.

Persze jön a felháborodás, és én vagyok az agressziv...

1-et, 2-őt, 3-at még elviselnék, de amikor minden utcasarkon valami telefonjába belezombult kretént kell kerülgetnem, és már felmásznom az épület falára, vagy kiugranom az úttestre, akkor azt mondom inkább hogy "Anyádat, ezt már nem".