Én vagyok az egyetlen rocker, aki nem tud azonosulni a többi rocker felsőbbségérzetével?

Mondanám, hogy akinek nem inge ne vegye magára, de nem találkoztam még olyannal, aki úgy gondolja, mint én. Talán csak egy emberrel.

Rengeteg könyvet meg magazint összegyűjtöttem és elolvastam a rockzene történetéről, mindenféle rockzenét hallgatok a '60-as évektől a modernebbekig. Most már lassan nem szeretem azt mondani, hogy rocker vagyok (bár az öltözködésemen látszik), mert állandóan azt tapasztalom, hogy más rockerek egyfolytában csak a fensőbbségérzetüket bizonygatják, én meg egy csomó mindent nem értek.

Például:

- Miért kell leszólni mindent, ami aktuális? Én nem szeretem az ilyen Black Veil Brides meg társaikat, de csak azért, mert nem fogott meg. Attól, hogy leszóljuk a 13 éveseket, mert idősebbek vagyunk, és oltogatjuk őket, hogy az nem is rock, akkor majd kevésbé lesz az? Nekem se jön be, de szerintem tény és való, hogy rockzenét játszanak.

- Miért kell olyan keménynek lenni, hogy csak na? Ha valaki Bryan Adamset, Bon Jovit, Def Leppardot, glam metált, glam rockot, Rod Stewartot hallgat, vagy valami soft rockot, vagy ne adj isten olyasmit, amit nagy számban lányok is szeretnek, vagy ilyen nőibandákat, mint a Bangles, akkor miért ne lehetne az igazi rock? Minden generációban megvolt ez, ha megkérdezzük az idősebbeket, ők azt mondják, hogy a rock akkor halt meg, amikor Buddy Holly meghalt. Szóval ennyi erővel mindenkit lehet oltogatni, az idősebbek szemében már az se rock, amit azok hallgatnak, akik leszólják a többieket. És a rock a kezdetekben nem is volt olyan kemény, mint sokan hiszik.

- Miért ne lehetne valaki "igazi rocker", csak mert hallgat popot is, vagy nem szólja le azonnal az összes más műfajban alkotó embert?

- Eleve ki mondta, hogy a rock jobb, mint a többi? Nekem persze a kedvencem. De egyszer volt valami hülye cikk, ami arról szólt, hogy "brit tudósok" megállapították, hogy akik rockot hallgatnak, okosabbak, mint a többiek. Erre persze minden rocker verte magát a kommentekben, hogy hát igen, ez így van. Közben meg a cikkben annyi logikai bukfenc volt, hogy szerintem igazi tudósok ilyet nem mondtak volna.

- Követem a Classic Rock Magazine Facebookját, de szerintem le fogok iratkozni, mert semmi másból nem áll a kommentszekció, mint hogy "ezeknek csak az első 2 lemezük a jó", "ezek túlértékeltek", "ezek nyálasak", "ilyet csak pózerek hallgatnak". És nem rólam van szó, mert én nem szoktam nyilvánosan kommentelni. Szóval nem nekem mondják ezeket, mielőtt valaki azt hinné.

- Meg ugye vannak a nagy bandák, amiket kötelező szeretni, például Queen. Ha valakinek véletlenül tetszik az Adam lambert-es felállás, akkor már nem is igazi Queen-rajongó. De én meg másként gondolom, mert nekem meg unalmas, hogy a Queent mindenki Freddie-vel azonosítja, miközben tök sok híres dalt nem is ő írt, és szerintem a többiek ugyanannyi energiát belefektettek a bandába, mint ő. Én például tök büszke vagyok rá, hogy láttam Brian Mayt meg Roger Taylort élőben, mert ők is kiváló zenészek, de persze a többség szerint az úgy már gagyi koncert, mert szerintük a Queen egyenlő Freddie, és csak annyit látnak, hogy a frontember lecserélődött. Kíváncsi lennék, hány ember tudja, hogy az eredeti basszgitáros se ugyanaz.

-És szerintem azt sem jelenti a rockerség, hogy a hajad életedben nem látott sampont, nem ettől lesz senki rocker.

- Ha egy bandát nagy számban lányok hallgatnak, akkor az eleve gáz. Persze az szerintem is rossz, amikor valaki azért lesz híres, mert jól néz ki. De azért könyörgöm, mintha a lányok nem dönthetnének arról, mi a jó zene. Azért egy csomó lány van, aki nem a külső miatt hallgat zenét, de a fiúk szemében az egyből gáz.

Komolyan, most már ott tartok, hogy nem szeretem azt mondani, hogy rocker vagyok. Az összes rocker, akit látok (neten, kommentekben, de zenei újságírók is, akikből az ember több komolyságot nézne ki) arra verik magukat, hogy ki a keményebb. Egyszer, amikor volt még Wanted magazin, írtam egy olvasói levelet, hogy miért szólták le az egyik bandát, erre a válaszban totál hangnemet váltottak, még mindenféle dicsérő neveket is adtak az énekesnek. Meg nagyon szeretem, amikor olyan emberek, akik 2 akkordot se tudnak lefogni, szidják ezt vagy azt a bandát, hogy azok gagyik. Persze szeretni nem kötelező senkit, és véleménye is lehet bárkinek, csak ezt a stílust nem szeretem, ahogy egymást oltogatják az emberek. Amikor túlértékeltnek tartunk egy bandát, mert mondjuk sokak szerint nyálas a szöveg, vagy ilyesmi, akkor azért észre kéne venni, hogy közben olyan gitárszóló szól a háttérben, amit a legtöbb fotelharcos sose fog tudni eljátszani (én se). Nagyon tetszett, amikor egy banda egyik koncertej alatt valaki azt kommentelte, hogy ő Linkin Park-os (semmi bajom a Linkin Parkkal, tök jó zenészek, csak aki kommentelt, erre hivatkozott), és leírta, hogy be kell ismernie, az ő kedvencei nem tudnak így gitározni. Ebbe a vitába nem akarok belemenni, hogy ki a jobb meg ki nem, de nagyon tiszteltem ezt a kommentelőt, szerintem nagyon szimpatkus komment, miért nem tudnak mások is ilyenek lenni? Egyszer meg volt egy rocker fórum, ahol egy Nightwish-rajongó a védelmébe vett valakit, akit kiutáltak, mert az illető szerette a Hooliganst meg a Green Dayt, ami elvileg nem igazi rock, és aztán a Nightwish-rajongó is kilépett, és teljesen megértem. Ő is hasonlót írt, mint én, ő volt az egyetlen, akiről valaha azt láttam, hogy egyetért velem. Komolyan ennyire egyedül vagyok ezzel a véleményemmel? Ja, és szerintem ezeket a dolgokat kizárólag a rajongók csinálják, a zenészek szerintem nincsenek egymásról ilyen lesújtó véleménnyel. Persze egy-két ember lehet, hogy nem szereti a másikat, de kétlem, hogy konkrét műfajok meg irányzatok miatt utálkoznának.