Más is érez olyan huszonévesen, hogy egész egyszerűen nem tudja, hogyan kellene vezetnie az életét?

30 évesen is...

Ha világéletedben elveszett voltál, akkor később sem lesz jobb, kivéve ha van akkora szerencséd, hogy hirtelen megvilágosodsz, vagy olyan hatások érnek, amelyek pozitív irányba visznek.

Én 25 vagyok és még mindig fogalmam nincs, hogy mit kezdjek magammal. Van egy gépészmérnöki szakmám és most nemsokára fogom befejezni az egyetemet ahol mérnökinformatikát tanultam, hogy ne csak egy opcióm legyen, de ahogy nézem a körülöttem lévő embereket akik végeztek, kezdem úgy érezni, hogy tök fölösleges volt egyetemre menni. Legtöbb ember aki elvégezte az bekerült egy olyan munkahelyre ahova be lehetett volna kerülni diploma nélkül is, rosszabb esetben követték a többséget egy gyárba.

Az összes dolog amit elértem érettségi óta, szakma, nyelvvizsga, nemsokára diploma, csak egy hatalmas zsákutcának tűnik meg időpazarlásnak.

30 évesen nekem legalább dereng, de huszonévesen nekem se volt sok ötletem. 28 voltam, amikor rájöttem, hogy kell egy okj, mert azzal jobban fogok boldogulni, addig azt hittem, sima érettségivel is elleszek. De meguntam azokat a munkákat és közeget, ami elérhető volt számomra, úgyhogy ez motivált magasabb végzettségre és ezzel együtt új munkakörök és lehetőségek jöttek. Most már legalább halvány elképzelésem van. Ettől függetlenül terv nem sok, majd lesz valahogy. A családalapítás és letelepedés nincs a céljaim közt.

Szóval nem vagy egyedül, sőt - szerintem (sajnos) ez már általános tendencia lett.