Ez a hobbim a munkám dolog ez nem valami kamu?

Nem kamu, csak sajnos baromi ritka jelenség.

És nem, nem arról van szó, hogy minden szabadidejének 100%-át ezzel töltené, de arról sem, hogy egyetlen másodpercet sem hajlandó a szabadidejéből rá szentelni.

Most gondolj bele, nem hangzik baromi jól, hogy azzal keress pénzt, ami a kedvtelésed? (Mellesleg mondjuk eléggé félrenevelt unokái lennének, ha még éjfélig is őket kéne geggyülni.)

Te is szoktad nyomogatni a "hülye gépet" (máskülönben ez a kérdés sem íródott volna ki), csak ő nem gyakorira ír ki kérdést, hanem olyasmi hobbit űz, amiért még egy valag pénzt is kap.

Persze, sajnos csak kevesen tudják ezt elérni, és a legtöbb munka az tényleg "szükséges rossz", de ne vetítsük már ki a keseredettségünket arra, aki kicsit sikeresebben alakította a munkaügyeit. ;)

Miért ne lenne élete ezeknek az embereknek?

Te talán naphosszat a családoddal vagy? Nem, most is itt lógsz gyakorin. Na, egy ilyen ember és közted - többek között - annyi a különbség, hogy te a szabadidődet arra fordítod hogy hülye kérdéseket írj ki és mások felett ítélkezz, ő pedig ugyanezt a szabadidőt is valami hasznossal tölti.

Én is ilyen szeretnék majd lenni. Jelenleg 19 vagyok és az utóbbi éveimben iskola/munka után csak beestem a gép elé, nem csinálva semmi hasznosat, csak youtube videókat néztem és játszottam, elvesztettem egy csomó időt. Pár hónapja viszont elkezdtem azzal foglalkozni, ami tetszik nekem, amit szeretek és remélem ez segít majd a munkavállalásban a területen ami érdekel.

A legtöbb mesterségben sosem lehetsz "elég jó", én pl. grafikus szeretnék lenni, ha ezt cégen belül csinálja valaki, akkor a munkája legtöbbször kimerül a már ismert módszerekben, így új tudást főleg otthon tud csak szerezni, mikor fejlődés vágyból csinálja a dolgát.

Egyébként hatalmas sikerélményt ad minden megtanult módszer és befejezett munka (gondolom minden területen), ami szerintem végeredményként sokkal jobb érzés és hasznosabb, mint a Netflix bingelése vagy a mozizás, de hát kinek mi a vágya.

Nekem ez nagyon durva.

Én élek most így, dolgozom (totál mást), hazamegyek és programozok. Hétvégén suli és sokszor utána is gyakorlok, ha nincs suli, akkor gyakorlok. Még jobb is hétvégén, mert akkor van rá több órám és nem kell félbeszakítani, amibe belekezdtem.

Nagyon kevés életem van, a punnyadás kb kizárt, pedig igényelném, többi hobbim szüneteltetve.

Nekem ez átmeneti állapotnak SZÁNT, ma is arról álmodoztam, hogy 10 év múlva 6 órában dolgozom, mellette kutyázom, kertet gondozok.

A számítógéppel kismillió dolgot lehet csinálni, aminek egy része izgalmas, másik része baromi unalmas. Pl egy adatrögzítő is géppel dolgozik, de attól még nem a munka a hobbija, mert ugyanolyan gépen szokott játszani, netezni is.

Erről elhanyagolt feleségek és gyerekek tömegei tudnának a legjobban mesélni, amikor egy számítógéppel dolgozó ember hazamegy és otthon kapásból leül játszani órák hosszat, közös életük meg nincs. A sörrel a kezében meccset bámuló férj modern változata. Ha végre felkel a gép elől, akkor meg a telefon ragad a kezébe.

Ez a függőség.

Mint minden függő, ő is a végletekig fogja indokolni, miért is kell a gép előtt ülnie otthon is és miért fontosabb az aktuális munkát otthon is folytatnia. Aztán felnéz a gépből és volt-nincs család.