A "különleges hópihe"-szindrómát hogy lehet levetkőzni felnőttkorban?

A különleges hópihe (amennyire én értelmezem) a PC-világban élő, "minden ember gyönyörű és okos a maga módján" ember, aki nem tűri a homofóbiát, a rasszizmust, az iskolázatlanságot. A középosztályibeli értelmiségi burkában él. A hópihének nem lesznek demens szülei, sem PCOS-e, se merevedési problémái, velük a főnök korrekt, senki sem tesz megjegyzést a külsejükre, velük nem szívóznak a munkahelyen, sem a tanár az egyetemen, őket nem utasítanak el egy randin, vagy nem lopják el a pénztárcájukat a tömegben.

A különleges hópihék nem kérnek különleges bánásmódot, mert nincsenek elkényeztetve, de annyira idealista, egyenlőségpárti nevelést kaptak, hogy összeomlanak, ha mondjuk a kilencvenéves dédi előtt rejtegetni kell a homoszexualitásukat vagy a főnök személyeskedni kezd velük vagy éjjel nem lehet aludni a gyökér szomszédoktól. Nem az a baj, hogy bántja az önérzetüket az igazságtalanság, hanem leragadnak ott, hogy "értelmes ember nem cányozik", ahelyett hogy továbbállnának és elengednék, mert felfogják, hogy egy idős embernek már nem fog változni a véleménye vagy megoldanák a konflikutst.