Kollégám mondja, hogy aki kétkezi munkás, annak ne legyen igénye. Pl, drágább, de normálisabb dolgokra, ne használjon drágább kozmetikai dolgokat (parfüm), munka után nem kell átöltözni, stb. Szerinte ez már egyfajta beképzeltség. Szerintetek?

Mit akar, a beképzelt felsőbbrendűségét ráerőltetni a munkásemberekre? Nehogy már az alsóbbrendű fizikai munkás ne legyen mocskos, illatos, jól öltözött, mint én, az egyértelműen felsőbbrendűbb x dolgozó?

A kollégád nevetséges.

Hát akkor kezdődjék a mai 11. "diplomás" vs "nem diplomás" mérkőzés.

Ready!

FIGHT!

[link]

Butaság amit mondott, mindenki úgy öltözik és él, ahogy akar, nem szakmafüggő.

Habár az tény, hogy a munka és életvitelünk szorosan összefonódik, ezért Ács Jani sem fog szürke audival, hugo boss öltönyben és armani illatokban behajtani a telepre tetőzni, de egy igazgató sem jelenhet meg kantáros nadrágban ceruzával a füle mögött egy astra combival a tárgyaláson. Ezért átlagban az egyik lazábban, a másik komolyabban veszi a megjelenést.

Kezdjük ott, hogy sok kétkezi munkás ugyanazt a pénzt vagy akár a többszörösét keresi mint sok irodában dolgozó. Miért ne látszódhatna ez rajtuk? Munka után meg illik átöltözni pont ugyanúgy ahogy irodában is meg lehet izzadni és jó ha van váltás ruha.

Persze ez sem mindig kivitelezhető. Én irodában ülök, de mellette sokat túrázom és sárosan, koszosan, büdösen érkezem haza, akkor mindig legyek az?

1,A munkás nem disznó.

2,A kollégád hülye.

Hülye a kollégád. Ez nem munkától függ. Engem pl nem érdekelnek a drága dolgok, parfümöt csak különleges esetekben használok, pedig nem is vagyok fizikai munkás.

Az átöltözést főleg nem értem, ha mondjuk maltert kevert egész nap, akkor maradjon a koszos ruhában otthon is?