Bunkónak hittem egy srácot, de utólag derült ki, hogy autista volt?

Látásból ismertem egy fiatal srácot, 20-25 lehetett. Hetente többször találkoztunk, gyakran együtt várakoztunk zárt helyen, de még mások beszélgettek, addig ő nem szólt senkihez, nem köszönt senkinek soha. Csak állt ott leszegett fejjel. Ha hozzá szóltunk direktbe, mondott valamit majd zavartan arrébb ment mintha dolga volna, de akkor se nézett rá senkire. Megállapítottuk, hogy jó nagy bunkó a srác, még köszönni se tanították meg. Legszívesebben lepofoztam volna sokszor a modortalanját. Már pár hónapja nem láttuk, amikor mesélte egy csaj, hogy meghalt náluk egy kolléga akinek a helyére vették őt fel. Kiderült, hogy az a srác volt az! Azt is megtudtam, hogy enyhe fokozatú autista volt, ezért nem tudott kommunikálni senkivel, amúgy nagyon okos volt, adatokkal dolgozott, számokkal.

Most elég bűntudatom van miatta, hogy minden rosszat feltételeztem róla. Így utólag elolvastam a tüneteit és tényleg úgy viselkedett ahogy ott írták. Mi meg azt hittük évekig hogy sokra tartja magát és nagyképű. Állítólag dolgozni járni is maga volt a pokol neki, így inkább tisztelet járt volna neki mint az a sok rossz amit mondtunk róla.

Volt már veletek ilyen? Ismertek ilyen embert? Tudni kellett volna hogy beteg?