Azok a nők, akik nem szeretnek nőkkel barátkozni, mit mondanak, miért nem?

Bár én nem vagyok nő, hanem meleg férfi, emiatt több (sima) barátnőm is van, és én is rákérdeztem egyszer erre, hogy miért van az, hogy sok nő csak meleg pasikkal vagy heteró pasikkal barátkozik, nőkkel nem igazán.

Mindig az volt a válasz, hogy a nők többsége egyszerűen nem őszinte és nem is tűrik meg az őszinteséget, mert a legtöbbnek erősen fáj az igazság és ezt nem akarják hallani, így hát jópofiznak a szemedbe, a hátad mögött egy harmadik félnek meg kibeszélnek.

Egyik barátnőm mesélte, hogy az ő régebbi női baráti körében (amiben ő már nincs benne) rendszeres volt a másik kezéről lecsapni a pasit. Szánalmas és gyomorforgató. Teljesen megértem, hogy egyre több nő nem akar női barátot.

Több okból is:

- az összes nő, akit idáig megismertem, az élet egy-egy alapvető dolgában hazudott magának, és úgy éreztem én csak arra kellenék, hogy nap, mint nap tapasszam a kártyavárát

- mert nem bízom el magamat annyira, hogy elhiggyem érek egy másik nőnek annyit, hogy ha úgy alakul az élethelyzete, ne nyúlná le fapofával a pasimat. És már láttam több hasonló esetet is ismerősök körében.

- elég kevés téma érdekel, és amúgy is szívesebben olvasok valamiről, mint hogy egy másik emberrel csevegjek. Még soha nem éreztem úgy, hogy bármely nőtől hasznos tanácshoz, információhoz jutottam volna, de olyan már történt velem nem egyszer, hogy visszaéltek a tőlem kiszedett infóval.

- nem érdekel a másik nő élete, tudok annál sokkal hasznosabb elfoglaltságot is találni, minthogy mások lelki szemetesládája legyek. És az is zavar, ha valakinek be kell számolnom az életemről. Élem és élvezem az életem, engem kifejezetten idegesítene a folytonos beszámolási kötelezettség.

- a legtöbb nő csak azért tart barátnőt, hogy legyen ki előtt dicsekednie, persze a másiknak is ugyanez a célja, és akkor megy az egymásra licitálás. Én viszont se dicsekedni se irigykedni nem szeretek.

- nincs szükségem rá, hogy valaki folyton okoskodjon, meg oltogasson, bőven elég erre az a néhány rokon, aki ilyen.

Igazából kortól nemtől függetlenül utálom az emberek zömét.

Erre szokott jönni az antiszoc megnevezés.

Nem, csak pár másodperc alatt úgy kielemezem, hogy az illető is néz egy nagyot. S jön a kérdés "honnan ismersz?"

Na ha még beszélek is picit valakivel, tudom ki az aki OFF.

Ahogy fogalmazott pár ismim "beteges szinten vagy képes elemezni"

Aki nem vulgáris aggyal figyeli a dolgokat az életben, az tudja miről beszélek.

Kommunikáció ágazatai, színek, stílus, ápoltság, arc- és jellemdiagnosztika.

Sok mindent elárul.

De nem átlag nézetből.

Akit érdekel olvasson utánuk :)

Noies no vagyok kulsore, viselkedesre, de esetleg ferfi agyam van. Nok kozott ugy erzem, tovabb is tudok ugy csinalni, mintha en is olyan lennek, de szenvedek.

Ferfiakkal tudok beszelgetni, vitatkozni, a legkisebb tematol a vilag osszes dolgaig eljutni.

Nekem ferfi baratom, haverom nincs, mindig spontan, szinte ismeretlennel vagy ferjem ismeroseivel.

En nem kepzelem, hogy ettol mukodhetne pasi baratsag, viszont ha tobbet lehetnek emberek tarsasagaban, es pasikkal, mint regebbi munkahelyen, az nagyon jo lenne.

Amugy hiaba tetszettem mindig a masik nemnek, szerintem akikkel jokat beszelunk, onnantol mar nem a not latjak bennem.