Magyországon miért baj, ha valakinek vannak álmai, meg elképzelései és nem ragad meg azon a szinten, mint ahova született?

Azért baj, mert ezzel megszegte az elvárást. A törvényt, a szabályokat.

Azt a törvényt amitől csatornapatkányok lettünk, a törvényt ami alakoskodásra kényszerít, a törvényt ami követeli, hogy leplezzük valódi természetünket, a törvényt ami mindannyiunknak kötelezően előírja, hogy rettegjünk a lelepleződéstől.

Nyugi, már az ógörögök is folyamatosan panaszkodtak, hogy az új generáció mennyire romlott. ;) De én azt mondom, az ilyenekkel nem szabad fogklalkozni. Befásult, megkeseredett, korlátolt emberek mindig is voltak, és mindig is lesznek.

Hogy 50 vagy 100 éve abból lett "valaki", aki akart valamit, nos, ez sajnos már kevésbé igaz. Mondjuk ha 100 éve nőnek születtél, akkor örülhettél, ha a polgári iskolát elvégezhetted, ennél többet csak akkor remélhettél, ha "jó helyre születtél". Rengeteg idős embernek hallottam az élettörténetét, és egyáltalán nem az jött le, hogy pusztán akaraterőn múlott volna a sorsuk. Azt meg ne mondja senki, hogy oké, hiába szántak kocsisnak a szüleid, attól még felnőttként, a tanulásodra összekuporgatott pénzen elvégezve az általános iskolát, középiskolát, egyetemet, sikeres és befutott ember lehetsz. Nem példa nélküli, de tény, hogy rengeteg múlik az első 16 éven.

Egyébként meg nem baj. Az a baj, hogy sokan célok és tervek nélkül indulnak neki az életnek. Persze, ennek is megvan a maga oka, senki nem születik úgy, hogy "engem semmi nem érdekel, én semmire nem akarom vinni". Ez a környezet műve.

Annak, hogy mások nemtetszésüket fejezik ki attól, hogy valaki el akar érni valamit, elsősorban az irigység az oka.

az alap magyar mentalitás olyan, hogy "ha nekem xar volt, legyen másnak is" és aki megpróbál kitörni, azt próbálják elgáncsolni.

ha elmész vidéki kis falvakba, rengeteg ilyen "ezt a sorsot szánta nekem az élet, viselem a kalapácsütéseket" típusú emberrel fogsz találkozni, akik közül sokan megrohadnak egy pár százas koszfészekben, és még akkor sem akarnak elmenni, ha lehetőségük lenne rá.

Illetve nekem még a papám sem értette, hogy miért nem érem be gyári munkával.

Nem fogja fel, hogy ez már más világ, más lehetőségek, és egy nyelveket beszélő, megfelelő végzettséggel bíró, igényesebb meg aztán végképp nem akar megrohadni egy pár ezres kis putriban.

Mondom ezt úgy, hogy én is itt élek jelenleg, de én is elmegyek pár év múlva, és ahogy tapasztalatom, a fiatalok többsége is.

persze.

de én arról sem vagyok meggyőződve, hogy ők valaha is kemény dolgoztak volna azért, hogy jobb legyen nekik.

igen, arról meg senki nem tehet, h melyik korban született, minden korban tenni kell azért, hogy kitörj, és sztem a magyarok emberek többsége nem tesz/tett ezért.