Úgy érdemes élnünk, hogy bunkóak vagyunk másokkal és csak a saját érdekeinket tartjuk szem elött?

Ah, megint egy ál bölcs megmondóember. Na gyerünk, szórd csak a nagy okosságod ránk, a buta és semmit nem értő pór népre! Világosíts fel mindket.

(mert az amúgy véletlen se lehet hogy súlyos évek még súlyosabb eseményei vezettek ide és a gyakorihoz semmi köze ennek az állapotnak :).)

" A probléma az, hogy ótvar retek nép a magyar. Nem csodálkozom a dühkitöréseden."

Jaj, ti románok mindig olyan kegyetlenek vagytok velünk.

Én már eljutottam oda, hogy tök immunis vagyok mások véleményétől. Nem nézek senkire, nem beszélek senkihez, csak had mondja a magáét, úgyis abbahagyja előbb vagy utóbb. És igen, rengeteg ember lépett ki az életemből, kvázi elmartam magam mellől őket és azóta sokkal jobban vagyok.

19/f

Nem a "magyar nép" a gond a barátságnál volt más országból is "legjobb barátom" ők se voltak különben. Csak mig unatkoztak és volt hasznuk bennem voltam jó.

A baj az, hogy az ilyen embereket fogod/fogjuk ki és hát így egyre jobban az az érzés van , hogy nincs baràtság. Pedig ha 2 olyan ember találkozna akiket tényleg érdekelne a másik nem lenne gond. A gond az, hogy az ilyen emberek nem vonzák egymást. Próbáltam "menő barátokat" lelni őket sose fogtam ki jól. Csak kihasználtak. A csendes emberek között mindig leltem jò barátságokat nem mondhatnám azt hogy "igazi" de sose használtak ki. Amikor leltem hozzám hasonló embert valahogy a barátságunkat olyan nem pezsgőnek éreztem.. túl hasonlóak voltunk pedig sose voltak gondok közöttünk csak ez a hasonlóság.. . Meg kéne lelni a megfelelő embert ami nehéz, mivel lehet ő is úgy jàrt mint te és nem még akar barátokat. Ha jó időben jó helyen vagy akkor meglesz az az egy baràt akire szükséged van.