Miért ilyen gonoszak az emberek? Mi a baj velem?

Lassan 30 éves fiú leszek. Minden nap tömegközlekedéssel utazom. És olykor elõrdul, hogy ey idegen ember elkezd nézni gúnyosan, mosolyogva, gúnyosan. Sosem láttam õket azelõtt, mégis valamiért elkezdenek nézni.

Volt egyszer, hogy sétáltam a Tescóban, és ahogy mentem a bejárat felé, nézelõdtem, azt vettem észre, hogy egy nálam nem sokkal idõsebb férfi áll a kasszánál a haverjával, és csak õ engem néz, majdnem vigyorogva. Nem foglalkoztam vele, hanem elkezdtem matatni a táskámban, kíváncsian várva, hogy odajön e, mikor végez.

Aztán, mikor végzett, és ment ki az üzletbõl, akkoris nézett, én meg mutogattam neki a fejemmel, hogy mi a probléma, de akkor elfordult ugyanazzal az undok, gúnyos fejjel.

Múltkor szálltam fel a villamosra, és oda álltam egy férfival szembe az ajtóba. Nála is azt vettem észre, hogy ugyanolyan vigyori fejjel néz. Igaz, õ csak "lopva", de néz. Mikor ránéztem, akkor elkapta a tekintetét, és enyhe vigyorral a képén más irányba nézett. Olyan 40 körüli férfi lehetett.

De, már fiatalabb nõknél is észrevettem, hogy néznek olyan gúnyosan.

Átlagos külsejû, kissé izmos(konditerembe járok már jópár éve), borotvált fejû srác vagyok, de ez nem mindig látszott, mert télen sapka volt rajtam. Normálisan, igényesen, öltözöm, nem slamposan, semmi kirívó nincs rajtam, úgyhogy nem értem, miért vannak ezek a helyzetek.

Ilyen helyzetekben mindig érdektelen vagyok, nem viszonozom a szemkontaktust, de már eléggé idegesítõ... Gondolkodom rajta, hogy ilyenkor érdemes e megkérdezni kedvesen, hogy mi olyan humoros rajtam, de aztán úgy vagyok vele, hogy felesleges, mert valószínûleg soha többé nem látom õket.

Azon gondolkodom, hogy az ilyen emberek mit érezhetnek - ha éreznek egyáltalán - hogy gúnyolódnak idegen embereken felnõtt létükre.