Mikor egyedül sétáltok akkor hogy szoktatok viselkedni?

Gondolkodom, legtobbszor a torteneteimen.(elegge alomvilagban elek ugymond)

De egy-egy elethelyzeten is, hogy mi lenne ha. Mit hogy kellett volna, mit tennek mas helyeben, vajon milyen lesz majd egy kozelgo esemeny. Probalom osszeszedni milyen dolgaim vannak meg aznap(ezt csak akkor, ha nagyon sok van), vagy epp azon gondolkodom, hogy mit egyek majd.

Altalaban elore, lefele nezek, de mikor jon velem szembe valaki, akkor mar nem tudom, hogy merre nezzek ami nem fura.:D

Hát ezt elég macerás így részletezni, mert nincs egy sztenderd módszerem a sétálásra. Természetes próbálok lenni.

Ha valami dzseki, vagy zsebes pulóver van rajtam, akkor szeretek zsebre dugott kézzel járkálni. Ilyenkor nyáron általában hátizsák van rajtam, azt félvállra veszem, egyik kezemmel azt tartom, a másikat pedig lóbálom magam mellett. Lényeg, hogy a kezeimet mindig le kell valahogy foglalnom :D

Hova nézelődök? Próbálok figyelmesen nézelődni mindenfelé, de az a típus vagyok, aki önkéntelenül is elkezdi maga előtt a földet nézni sétálás közben.

Mire szoktam gondolni? Arra, amire máskor is. Hogyan kellene megoldanom a jelenlegi problémáimat, mi vár még rám aznap (vagy a következő napon), vagy az új novellaötleteimet dolgozom ki fejben, vagy pedig csak simán álmodozok, ábrándozgatok.

Remélem hasznos választ tudtam adni.

25/F

Mostanában a gyaloglást is sétálásnak nevezik, így a legőszintébben nem vagyok benne biztos, mire gondolsz. ;)

Arra, amikor céltalanul, csak magáért a sétáért teszel egy kört, akár direkt hosszabb útvonalon mész?

Vagy arra, amikor a metrótól elgyalogolsz az irodáig?

A házakat, parkokat néha nézem, néha csak annyit, hogy ne essek hasra. Igyekszem nem mereven lefelé nézni.

Az érdeklődési köreimen, hobbijaimon gondolkozom, álmodozok, azon gondolkozom, hogyan oldhatnám meg a problémáimat, megoldódnak-e valaha, a teendőimen, néha nosztalgiázok fejben.