Könyörtelen, ostoba, gonosz gyerekek vagy én vagyok túl. Érzékeny?

Nem igaz , hogy a mai generáció egy selejt.

Mindig, minden generációban voltak selejtek, így vagy úgy

És igen, ezek itt bizony selejtek.

Nem szabadna ilyet mondanom, de nem értem az ilyenek miért élnek..

Ne is mond.

Nyaralásunk alatt láttunk kis sirály fiókákat, ahogy a parton aludtak. Senkit nem zavartak, tágas rész, pláne, hogy az az ő otthonuk volt. Erre két kisgyerek elkezdi üldözni őket, meg homokkal dobálni.

Először én mentem oda leteremteni őket, majd az apám. Aztán az anyjuk minket szidott, hogy "megijesztjük a gyerekeit". Basszus, a kis sirályok talán nem ijedtek meg?

Te nem vagy nyomorék, de a gyerekek ÉS a szüleik bőven azok.

Komolyan, én gyerekként (kb 7 évesen) ráléptem egy csigára, és napokig bűntudatom volt miatta.

Veszekedtem én a húgaimmal, de kővel dobálózni? Gratula, aztán majd sír, ha megvakul.

És nem vagyok olyan idős, hogy ez generációs különbség legyen (18 vagyok végtére is), sokkal inkább a rossz "nevelés" oka, ha egy egy gyerekbe ennyire nem szorult empátia és ész.

Azt kell megérteni, miért nem tudnak mérlegelni, mi a helyes és a helytelen. Mi a céljuk a tetteikkel. Miből indul ki.

Lehetséges, hogy a gyermeket kiskirályként kezelik és ebből kiindulva nem ismeri a helyes és a helytelen között a különbséget.

De lehet, megélt egy traumát, amin nem segítették át a szülei, benne maradt, nem dolgozta fel és így próbálja magára hívni a figyelmet egyrészt... másrészt pedig kiadni magából az érzéseket, amik kialakultak a trauma miatt.

Egyik se elfogadható a gyermektől, de nem lehet ráolvani egy gyerekre, hogy gonosz, meg ő az antikrisztus, mert tesz valamit; hanem megérteni, miért teszi, amit tesz és, hogyan lehet olyan lelkiállapotba segíteni, hogy ezt ne vágyja cselekedni. Mindenképp a szülőknek kell iléyenkor lépniük, hogy a gyermekkel szigorúbban lépjenek fel vagy biztosítják a szaksegítséget.

Pl; Valakit kiskorában molesztált a nevelőapja... Az édesanyja kidpbta a nevelőapát, de a gyermeknek nem biztosította a szaksegítséget. A gyermek nagyobb korára befogad egy állatot és vágyat érez, hogy titokban elverje a fürdőszobában... Vagy talál egy fészket és kiszedegeti a tojásokat és földhüöz vágja.

Maga se érti miért, csak érzi, ezt kell tennie.

Hogy mit látnak mások? Hogy ő egy pszichopata állat, akinek a kezeit kéne levágni és elverni.

Hogy mi a valóság? A lány anno védtelen volt és tovább adná a fájdalmat, amit kapott, ami érlelődött benne, mert nem tudta megemészteni, plusz lefedte a tény kreálta lepel, hogy már nincs baj. Így csábítóvá vállik egy védtelen állat bántalmazása, hiszen ő is védtelen - nem tudatos ez nála, de valahogy így működik.

És itt ismét Beth Thomas esetére tudok utalni (bántalmazott, megerőszakolt lány), aki a kutyát megsebezte, madáfiókákat ölt meg, a testvérének a fejét a földbe verte ésmegfelelő pszichoterápia segítségével megtanulta, hogyan adja ki a fájdalmát, hogyan fejezze ki a nemtetszését és megtanulta, mi a helyes és a helytelen, úgy, hogy őmaga tudja meghatározni. Évek elteltével sírt amiatt, hogy hogyan tudott kiskorában úgy viselkedni ahogy. Film és dokumentumfilm is készült róla.

Én akkor megkérdeztem a kislányt hogy miért csinálja ezt és azt mondta hogy mert jó érzés. A kutyát is azért rugdalta mert tetszett neki ahogy az állat fél, hatalmat érez olyankor. Egyébként a szülei szeretik az állatokat és nem engedik hogy ilyeneket csináljon, akkor csinálta amikor nem látták és utána letagadta.

Amúgy én is ismerek olyan gyereket ahol a szülők meg a nagymama pici kora óta mondogatja hogy fúj cica rúgjad és a gyerek ezt tartja természetesnek. Szomorú.