Alacsonyabb fiúk, férfiak! Ti hogyan fogadtátok el, hogy nem nőttetek magasra? Okoz-e gondot az életben a magasságotok?

Még sosem volt vele problémám. 171

Elso,te fiu vagy?

169-170 vagyok, 26 éves. Azon kívül, hogy a csajok sose néztek rám férfiként és az általános hétköznapokban sem vesznek annyira komolyan az emberek (bemegyek a boltba és szinte integetnem kell, hogy észrevegyenek vagy ha magasabb társaságban vagyok, akkor mindig én kerülök periférián kívülre és ezt éreztetik is velem) azon kívül annyira nem érzem problémának. Jó, egyértelmű, hogy jobb lett volna 185 centisnek születnem, de úgy állok a dologhoz, hogy mivel baromira nem tudok rajta változtatni, az emberek (főként lányok) pedig soha nem fognak tudni elfogadni egyenértékűként így ahogy vagyok ezért rohadtul nem fogok emiatt többé parázni és marhára nem érdekel a továbbiakban. Megpróbálom leélni így az életemet és várni, hogy mikor lesz vége az egésznek. Addig meg valami értelmeset kihozni abból ami van, hogy legalább anyagilag ne nélkülözzek. Egyedül akkor szoktam néha pánikolni ezen a témán, amikor újragondolom a fiatalságomat és eszembe jut, hogy mi lett volna akkor, ha intenzíven sportolok, normálisan étkezem és nem stresszelek 14 éves koromtól kezdve. Mert lehetséges, hogy ezek miatt egy +5 centimétert elszalasztottam a fejlődésemből és ha kicsit tudatosabban élem az életemet, akkor lehet átlagmagasságú lennék. Nem tudom, de ez is lehet csak egyfajta önhitegetés, önámítás...