Egy szülő miért gondolja azt hogy ha már letett valamit az asztalra, az indok arra hogy igénytelenné váljon, a környezetével szemben is?
Oké meg van mindenünk, nyugodtan élünk, bár nem zavarnak a háztól hogy költözz el minél hamarabb, mert tisztában vannak vele hogy nem 5 év míg összeszed az ember 15-20 milliót egy saját ingatlanra.
Meg van a saját életterünk, nem kerülgetjük egymást, de mégis az utóbbi talán 6-8 évben Apám addigi énje teljesen a múlté. Emlékszem hogy ha meghívtak minket valahova, lelkesen készült, még tőlünk kérdezte hogy melyik felső a jobb, az adott nadrághoz, tehát érdeklődő volt, akinek számított a másik véleménye.
Pl ha ébresztett és nem keltem fel 10 percen belül, nem szólt megint, visszajött a virágpermetezővel és jól arcon fújt párszor, szóval tartotta magát a dolgokhoz.
Ő csinálta a programokat, már napokkal előtte szólt hogy hétvégén mehetnénk valahova kocsival vagy motorral, csak mondjak egy helyet amit érdemes lenne megnézni.
Korábban is írhattam volna erről, de most jutottam el odáig hogy bánt a dolog.
Nem járunk sehová elég régóta, velem sem beszélget úgy, előtte bejött hozzám leült és kérdezett, vagy hozott egy sört.
Mostanában ha kérdez, akkor csak mindig ismétlődően, sok meló volt? mi a helyzet?
Visszahúzódóbb lett, elvan magában, ha én kérem hogy valahova menjünk már, jó az idő, ráérünk, akkor nagy nehezen ráveszi magát a dologra, de már öltözésnél látom hogy legszívesebben azt mondaná, bocsi nincs kedvem. Ilyenkor én érzem magam hülyén, mert erőltetett az egész.
Alap dolgokat leszarja, ágyneműt nem igazítja meg, már lassan csak az ágy felét takarja... élelmiszer csomagolást, ahelyett hogy kidobná az asztalon hagyja, szóval sok apró, és alapvető dolog nem érdekli.
Fater olyan természetű hogy vagy elmondja magától amit el kellene, de ki nem vallatják az is biztos, és csak kiabálás van olyankor.
Tesóm is elköltözött a barátjához mert készen lett a ház, és bár csak 20km, mégis ritkán jön haza mert van még meló ott is.
Ha átmegyek haverokhoz, és a szüleik is otthon vannak, akik szintén közel járnak az 50-hez vagy épp elmúltak pár évvel, mégis kedvesek, jönnek oda hozzám. Gyere igyunk valamit, kóstold meg ezt stb. Megjegyezte az egyik család hogy olyan vagyok nekik mint a második gyerekük.
Fiatal férfi létemre gyakran elvonulok és pityergek mint egy kölyök, de hát ez van.
Anyám szerint szokjak hozzá hogy fater is öregszik már, és nem bírja tartani a lépést a 26 évesekkel, inkább örüljek annak hogy jó nevelést kaptam, és sok emlék is megmaradt ezekből.
Nekem viszont nehéz, hisz ha nem ért rá senki akkor is volt egy alternatíva.
válasza:28 vagyok és teljesen sokkol, hogy milyen jó szüleid lehettek, , és te mégis korombeli férfiként tiniként tekintesz magadra, úgy érzed rendben van, hogy a szüleidtől vársz szórakoztatást, mert otthon laksz, rosszul esik, hogy a szüleid nem rajonganak már körül..
Egy 26 éves felnőtt férfi vagy az istenért!
Apukád késői negyvenes, ez nem ok a befordulásra, de valamitől most boldogtalan kicsit, majd elmúlik, felnőtt, megoldja egyedül,lehet merevedési gond, prosztata problémák, vagy bármi, ami nem tartozik rád.
Egyébként a fiatal férfi részből már kiesel, teljesen érett férfinak számítasz, már több, mint 8 éve gyakorolhattad ezt..
Sírás oké, énközpontúság és tiniként élni gáz..
Apukádra szórakozttóközpontként tekinteni extra gáz.
Elkeserítő, hogy ez a “felhozatal”
válasza:^OK, de ezt több empàtiával is el lehetett volna mondani. Nem “szórakoztatóközpont”, ő csak a kapcsolatot akarja ápolni, de lehet, hogy az apának már nem kell, elege van, belefáradt.
A változó kapcsolattal a szülőkkel mindannyiunknak meg kell birkóznunk, én anyám is minden indoklás nélkül kiállhatatlan, befelé forduló lett (apám szerencsére még jól tartja magát, kedves, lehet vele beszélni).
Egyrészt a szülőnek nem feltétlenül öröm mindörökké az együttélés, ezt el kell fogadni, kimondatlanul is, pláne ha az ingatlan is az övék -amiben nincs semmi szokatlan, ahogy mondtad is, nehéz önerőből a sajat lakás, viszont az albérlet ott van mint opció, ami neked pénzkidobásnak tűnik persze, de neki sokkal jobb lehet akár. Lakótársaknál tipikusan valaki visszahúzódásba kényszerül, hogy ne legyen “láb alatt”, és szenved ebben. Hiszen nem tudja megvalósítani az elgondolásait, ahhoz nincs ereje, hogy csak a másik engedélyén keresztül csinálhassa meg az elgondolásait. Sajnos van úgy, hogy jobb már, ha ünnepekkor találkoztok, ha nem egymás szájába lógnak folyton ketten, akkor máshogyan is tekintenek egymásra, a távollét különlegessé teszi a közös alkalmakat és esetleg több erőfeszítésre sarkal mindenkit.
A leírtakból nekem az jön le, hogy apád, ha nem is mondja ki, de esetleg már nem szeretné ezt az együttélést. Felnőttként pedig valóban rád is tartozik, hogy az ő akaratát is vedd figyelembe, ne csak a sját érdekedet, és tudj áldozatot hozni a másik boldogsága érdekében, ha kell. Valóban nem feltétlenül muszáj már ebben a korban támogatniuk. Természetesen fognak, mert ahigy a gazdaság, örökösödés sorrendje, stb. működik neki valószínű mindig több pénze lesz, de egy nagyobb részt magadra kell vállalnod. És el kell fogadni, hogy ha neked öröm is az együttélés, és úgy képzelted, higy ez így működhet, lehet higy mégsem, és ezért senki epnem hibás. Viszint akkor apád igényeit tiszteletben kell tartanod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!