Adtatok már enni hajléktalannak? Főleg Pest!

Én igen, többször is. Pl: a Móriczon egyszer megkérdeztem eggyet, hogy esetleg nem kéri-e a péksütim. Aranyos volt, megköszönte, és örült neki. :)

Nyugodtan add oda nekik, nem állatok, nem fognak megharapni.

Amikor adtam, megkérdezem, hogy elfogadná-e. Azt mondta, hogy igen. Mosolyogtam, ő is örült, aztán elballagtam. Volt a Fővám téri metrónál is egy idős hajléktalan, aki mindig könyvet olvasott nagyon elmerülve. Tőle pl megkérdeztem többször, hogy nem volna-e szüksége apróra. Egyszerű.

Nem egyszer adtam oda megmaradt, ép ennivalót hajléktalannak. A reakciók különfélék voltak. Az esetek igen túlnyomó hányadában pozitív a reakció, elfogadják és megköszönik a kapott ételt a hajléktalanok Budapesten. Vannak azonban negatív történések is. Van aki tiltakozik, hogy neki nem ennivaló kellene, hanem pénz, - hagytam már ilyet nem egyet a sorsára. Aztán jártam úgy is, hogy egyszer adtam meleg ételt a házunk közelében az egyik fiatal hajléktalannak, sőt, odaadtam csórikámnak a kanalat is, amit levittem a leveshez, mert gondoltam, örülne annak, ha lenne egy eszköz is, ami bármilyen általános étkezéshez használható (a főtt ételek tekintetében). Később itt olálkodott a környéken és egyre követelőzőbb, erőszakosabb próbált lenni. A vége az lett, hogy kategorikusan megmondtam neki, próbáljon meg valamit tenni a saját érdekében, mert amit tesz, az hosszútávon nem vezet sehová. Volt olyan cigány nemzetiségű hajléktalannal is dolgom a belvárosban, akinek télvíz idején nem volt képes egy üveg vizet adni valaki, aki napi 24 órában a melegben vigyázott a "semmire". -Láttam, hogy bele volt fagyva a pille palackjába vagy fél liter víz, - tehát "emberes" időjárás volt éppen. Felmentem, főztem egy két literes lábasban teát, kitöltöttem magamnak egy bögrével és a maradékot levittem neki megízesítve. Gondolom láttatok már egy páran őszintén hálás tekintetet, - persze, hogy én voltam a "főnök"... Biztos, hogy azon az éjjelen nem fázott annyira, - pláne, ha a paplan alatt magához ölelte a flakont a fickó... Volt, hogy ugyanezt az embert "megdobtam" egy közepes reklámszatyornyi konzervvel, - igaz, közöltem vele azt is, hogy ez egyszeri, soha többé általam meg nem ismételt akció... Tehát vegyesek a fogadtatások, de többnyire pozitívak!

Nem. Nem érdekelnek. Nem szeretek adni csak kapni.

Miért lenne követelőző? Ne magadból induljál ki. Hálás, ha egy héten egyszer főttet ehet...

Kispesten lakom,itt a hajléktalannak nem állsz meg,ha kedves az életed,és ezt most minden vicc nélkül írom.