Nagy bunkóság lenne részemtől?

Szóval, többen élünk együtt, lakótársakként. A hűtőben mindegyikünknek van egy rekesze, hogy oda pakoljon. Az én rekeszem nagyon lassan telt meg, mivel napról-napra vásárolok, hogy semmi se romoljon meg.

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a kajáim, amik elvétve voltak, mind egy sarokba vannak csoportosulva, művészi pontosságú miniméterrel egymáson, és a fél hűtőfelembe egy műanyag tároló van. Ez az egyik lakótársamé, akit nevezzünk A-nak.

Eddig folyamatosan tetrisezgettem, legóztam, hogy elférjen ő is, de néha nagyon betelt a pohár. Mondta egyszer, hogy nyugodtan átcsoportosíthatom az ő kajáit, ha nem férek - bár arra sose kérdett rá, hogy egyáltalán pakolhat-e a hűtő térfelembe.

Volt amikor nagyon elgurult nekem a gyógyszer, pl. amikor a pizzámra, ami egy nagy tálon volt, fóliával lefedve rápakolt valami nagyon nagy dolgot, teljesen szétnyomva a kajám. Szóval ilyen esetekkor mindig visszatettem az ételét a saját térfelére, de mint egy pióca, mindig visszaszállt rám.

Azonban az utóbbi időben mégiscsak felgyűlt pár kaja. Tegnap nem tudtam már hogy befértetni az egyik ételem, és egy másik lakótársam (legyen B a neve) tanácsára kitettem a pultra. Amúgy is csak zöldség volt, ami nem feltétlenül romlik meg. Természetesen előtte próbáltam elérni, de a keresztnevén kívül semmit se tudok, a szobájában pedig nem volt. Furcsa az időbeosztásunk, így szinte sose látjuk egymást.

B-vel tanakodva rájöttünk, hogy még a C (újabb lakótárs) hűtőjébe is van egy elég nagy edény levese. C nem az a személy, aki ezt könnyen tűrné, csakhogy most két hétre el van utazva, így nem tud hozzászólni.

Késő este ért haza A, így gyakorlatilag 11-12 óra körül nagy hangosan pakolt a konyhába. Én valahogy felébredtem a hangokra, de nem tudatosult bennem az egész, és visszaaludtam :D

Reggel B hagyott egy üzenetet a hűtőn, hogy mindenkinek egy polca van, ne pakoljunk a másikéra - gondolom beszélgethetett C-vel, aki tényleg nem hagyta volna magát. Mikor kinyitottam a hűtőt, már kellemesebb látvány fogadott, ugyanakkor oda volt pakolva egy nagyobb műanyag edény, fóliával lefedve az én részem közepére.

Mikor láttam, már A munkába volt. Az én reggelim emögött a mély műanyagtál mögött volt, és ami a legfurcsább volt nekem, hogy A hűtője közepe üres, tehát oda simán befért volna. Szóval át is tettem azt a müanyagot, amiben leves volt, így néhol kifröccsent (teli volt töltve a műanyag edény a levessel és a fólia semmit se tartott). Utána láttam, hogy néhány csepp már alapból volt a hűtő térfelembe, valószínűleg A is rájött, hogy kicsi az edény ekkora mennyiségű lének. Szóval kitakarítottam azokat a pontokat, ahova leves csöppent, és visszakerült A levese a saját polcára.

Látszólag se az üzenetből, se a kipakolt ételekből nem ért. Nagy bunkóság lenne a részemről, ha legközelebb a konyhapultra tenném ki az ételét, még akkor is ha akár hazaértéig megromlik?

Alap esetben a kommunikáció lenne a kulcs, de mindig elkerüljük egymást munka és szabadidős időbeosztás miatt.