Hol laksz?

Otthon.

Faluban

Én faluban élek szerencsére, de még jobb lenne, ha a falu szélén, vagy egy tanyán élnék, mert utálom az embereket. Depressziós, szociális fóbiás ember vagyok, nem akarok látni senkit és azt akarom, hogy hagyjon békén engem mindenki. Én így akarok élni halálom napjáig. Soha nem akarok városba menni, albérletbe költözni, meg dolgozni sem akarok már, mert utálom azt is, hogy nagy ritkán emberek közé kell mennem. Én annak örülnék, ha 100 km-es körzetben senki se lenne a közelemben.

Azt hittem a konkret cimet akarja megtudni. Cseles. :)))

Ha gazdag lennék építtetnék magamnak bunkert, olyat, mint Hitlernek volt a Führerbunker, felhalmoznék csomó tartós élelmiszert, konzervet, kedvenc édességeimet, chips-et, meg sok bodzás apentát, pepsi-t, hell energia italt, meg vörös bort is levinnék magamnak, aztán magamra zárnám a bunker ajtaját és csak néha jönnék ki friss levegőt szívni, de mihelyst látnék egyetlen embert is, én vissza menekülnék a bunkerbe és ott hallgatnám kedvenc rock zenekaromat a Tankcsapdát, meg videojátékoznék egész nap.

Én szeretem a lövöldözős videojátékokat. Azokban ölhetek legalább embert. A valóságban is öltem volna már embert, ha lett volna fegyverem. Sok ember ártott nekem, többek között az apám, régi osztálytársak, meg vannak ellenségeim magyarok és cigányok között is. Ha az USA-ban születtem volna már 15-16 éves koromban meghaltam volna, mert a szemét osztálytársaimat UZI géppisztollyal, vagy AK47-es gépkarabéllyal szitává lőttem volna azért, ahogyan velem bántak. Engem meg a zsaruk, vagy a kommandósok öltek volna meg, mert nem adtam volna meg magam, hogy utána a fiatalkorúak börtönébe kerüljek. Magyarországon is, ha embert öltem volna, akkor kinyírattam volna magam a zsarukkal, hogy ne kerüljek börtönbe, hogy ne verjenek meg és ne erőszakoljanak meg a rabtársak. A videojátékokban viszont kiélhetem ölési vágyaimat.

Amúgy a videojáték jobb, mint a kegyetlen valóság, ez az igazságtalan s.z.a.r élet, ami van nekünk. Az élet tele van igazságtalanságokkal, a rendőrség és az ügyészek, bírók, politikusok, meg a törvényeik nem szolgáltatnak igazi igazságot. Én Steven Seagal filmjein nőttem fel és azokból megtanultam, hogy mindenki saját maga kell, hogy igazságot szolgáltasson. Az lenne a jó, ha nem lenne zsaru, meg börtön, akkor, ha valaki bántana engem csak agyon lőném az illetőt és annyit mondanék neki: Vesztettél!