Nekem illett volna étellel készülni, én voltam udvariatlan?

Van egy kolléganőm, nem vagyunk jó barátok, de egy helyen dolgozunk, évek óta, normális, jó munkahelyi kapcsolat van köztünk.

Éppen 2 albérlet között van, és megkérdezte tőlem, hogy abban az egy hétben, amíg az egyik helyről már el kellett jönnie, de a másikba még nem költözhet be, alhatna-e nálam.

Hát nem lelkesedtem magamban túlzottan, de igent mondtam, segíteni szerettem volna.

Tegnap este megbeszéltük, hogy 7 és 8 között érkezik, meg is érkezett, lerakta a táskáját, megmutattam a szobát stb. Aztán kérdezi, hogy mikor eszünk...

Mondtam, bocs, én ilyenkor már nem szoktam enni, fél 7 körül vacsoráztam.

Jó, akkor ő viszont most enne.

Teljesen zavarba jöttem, mert nem számítottam rá, hogy ott akar vacsorázni, és nem maradt semmi. Ő meg azt mondja nekem, hogy "Én azt hittem, készülsz valamivel, ha már jövök."

Végül csináltam neki 2 szendvicset, más nem volt otthon, de nagyon kínosan éreztem magam, és még most is, mert azzal, hogy azt mondtam, hogy lakhat nálam, én nem arra gondoltam, hogy koszt-kvártély... én magam sem főzök magamra hétközben, a munkahelyen eszek, hazafelé meg veszek valami kaját estére. Ezt el is mondtam neki, ő meg annyit mondott, hogy "Hát akkor jól van", de láttam, hogy nem esett jól neki.

Szerintetek mi lenne a normális ebben a helyzetben? Nekem készülnöm kellett volna valami kajával?