Mást is kikészítettek az egyetemi érdeklődéssel, nyomozással? Nem veszik észre, hogy tönkreteszik a másikat így?

Kis faluban lakom és mint beiratkoztam egyetemre anno, teljesen kiidegelnek a kérdéseikkel. Konkrétan stresszben élek, meg rengetegszer odáig ment, hogy hetekig magam alatt voltam. Nem tudok a boltig elmenni, hogy 5-en ne támadtak volna le, na mikor végzel, mennyi vizsgád van. Teljesen ilyen fülbemászóan, erőszakosan. Pláne úgy nagyon rossz, hogy nem ment, nem szerettem és volt egy tárgy, amiből többször megbuktattak, de a tanár rájátszott teljesen, nehogy diplomám legyen. Akkor lett a legrosszabb a helyzet, mikor más valaki is odajárt innen és körbeterített, körbegúnyolt. Előtte kitűnő voltam és ez azt hitték, feljogosítja őket a támadásra. Mint ha valami bulvár szenzáció lett volna. Azt sem vették észre, hogy nem elég, hogy bántott, magam alatt voltam, még ezek is belémrúgtak, mekkora fájdalmat okoztak, mert nem jószándék volt. Nem mertem átmenni máshova, vagy szakot váltani, mert azért is kikezdtek volna. Otthagyni végképp nem. Mások is bíztattok anno, hogy ők is féltek, mit szólnak, de végül nem csesztették. Hát nálam igen, mikor kiszámolták 3 éve, hogy odajárok, a fodrászon át, szüleim kollégái mindenki "kedvesen" érdeklődött, csesztetett. Letámadták a tesómat, anyámat és igazoltatták őket. Reggel lementem a buszra és gúnyoltak, "meddig jár még oda, mikor végez, buta, megbukott". Egyesekre a csoporttársaimnál is érdeklődtek, neten. Pedig ekkor még "időben voltam". Akikkel életében nem beszéltem, akik nem jártak egyetemre. Nekem eszembe nem jutna ilyet csinálni, meg nem lenne hozzá pofám, illetve mi a fészkes fene közük hozzá, mi múlik nekik azon, mikor végzem, mikor adom le a szakdolhozatom, miről írom, hányas lett a matek. Az meg, hogy kiszagolták, hogy nem megy és hirtelen mindenkit érdekelt. Nagyon durva szintig ment. Nem hiszem, hogy bárki is ezt érdemelné. És ha valakinek nem megy, valaki otthagyta, váltott,, akkor.megáll a világ, bújdosson el szégyenében, más meg éli az életét.

Azt hittem, hogy mikor majd nem járok oda, vége lesz. Én naív. Másnap elkezdték. Most az a téma és nagyobb szintem megy, "hol dolgozol, mit csinálsz, miért.nem". Ha dolgozol, pontosan hol, melyik cég, mit csinálsz, mettől meddig. Mint valami kínvallatás, nem elég elmondani, hanem hetente újrakérdezi. Ha egy postáig elmentél, elszámoltattak, hogy miért vagy itthon, mit csinálsz, hol.

Nem bírom tovább. A vidéki munkakeresés alapból egy rémálom, semmi nincs. Nem csinálhatod azt amit szeretnél. Mikor azonnal nem találtam semmit, behazudtam, hátha leszállnak rólam a volt gyakorlati helyem. Az lett a vége, hogy lenyomozták, hogy nem és azóta azzal csesztetnek. Direkt csinálják. Most már van, akkor most azzal. Pláne home office miatt. Jó, hogy azt nem kell elmondanom, hogy mikor van pisi szünet. Szomszédok jött át beszélgetni és megkérdezte a cég nevét és címét tőlem, meg mivel foglalkozik a cég. Egy néhány most elterjesztette "munkanélküli vagyok", megbuktam egyetemen és nem csinálok semmit (ha ez lenne se lenne közúk). Nem tudsz vele nem foglalkozni, nem eltúlzom. Azt meg pláne nem mertem, hogy külfödre készülök. Nem bírom, nincs jogom élni az életem? Alapból tönkreb.szni valaki életét, mert szar egyetemi szakra jelentkezett, most meg ez... Nem tudom, miért érdemeltem ezt.