Egy város(városvezető) mit tud tenni ha feltünően sok a züllött hajléktalan a köztereken,utcákon polgári lakások lépcsőházaiban?

Nem az a baj, hogy közterületen van, hanem hogy ott mit csinál. Van aki üzlet ajtó elé sz@rik (tapasztalat), és bár közterület, azért ne légy már normális. A másik a járdára vizel (saját szememmel láttam, pedig ott volt max. 20 méterre a fű, de ő a falnak simult és oda engedte). Van amelyik agresszív, telefonfülkéket ver, kukákat tör.

Semmi bajom, azzal hogy ők, mint emberek közterületen vannak, de azért ilyenek ők sem csinálhatnak. Én sem sz@rok oda más ajtajába, meg vizelem le másnak a falát. Arról ne is beszéljünk, hogy ezt játszótereken is megcsinálják. Az a legkisebb kellemetlenség, hogy nem tudok úgy lemenni a ház tövében lévő boltba, hogy ne jöjjenek legalább öten oda hozzám pénzt kérni.

Azt még értem, hogy nincs pénzük, de hogy egyesek miért nem tudnak legalább egy bokrot keresni az ürítéshez?

Nálunk pl. rendőrség + önkormányzat együttműködéssel lett elintézve a dolog, miután egy lakóközösség együttes bejelentéseket tett, sokat. Zuglói társasházról beszélünk, amiatt tett a közösség panaszt, hogy a lépcsőházBA beszöktek meg a kapualjban a saját húgyukban-hányásukban feküdtek az emberek, gyakran úgy, hogy át kellett ugrani őket, hogy el tudjunk menni dolgozni. Volt olyan eset is, hogy használt tűk hevertek arrafele.

Amúgy nyilván, ha az utcán feküdne vagy akár két lépcsőház közötti fordulóban, nem túk szép látvány meg büdös, de vhol neki is lennie kell. De az, hogy emiatt ne éljünk abban a lépcsőházban normális körülmények között, ahol megvettük a lakást vagy fizetjük rendesen az albérletet, az nonszensz.

#10:

Jól van, libsikém, kívánom, hogy 1x találjon be téged egy ilyen agyilag ősemberi intelligenciához visszafejlődött hobó és ne is szálljon le rólad, majd akkor megtudod, mi is a probléma.

Több sebből vérzik a történet.

Az nem butaság, hogy a hajléktalanok segítésére fenntartott szervezeteket stabillá, rugalmassá kell tenni, de azt meg a hajléktalanoknak kell(ene) megérteniük, hogy valamit nekik is tenniük kell a sorsuk jobbrafordulásáért.

Speciel, teljesen másként ítélek meg egy olyan hajléktalant, aki csak van és gyakorlatilag semmit nem hajlandó elfogadni, tenni a saját sorsának javításáért, mint azt a hajléktalant, aki kapható - némi ellenszolgáltatásért - a köz javát szolgáló munkára, hajlandó szakmát tanulni, hogy el tudjon helyezkedni, esélye legyen visszaszivárogni a civilizációba. Előbbiek kezét végérvényesen elengedném és következetesen ellehetetleníteném a lakott területeken az életvitelszerű létüket közterületeken. Utóbbiak részére viszont igenis kellene kínálnia az államnak alternatívát arra, hogy kitörhessenek a krízisből, - például úgy, hogy ideiglenes szállást biztosít azoknak, akik hajlandóak dolgozni, (ugyanis a munkáltatók következetesen nem állnak szóba olyan emberekkel, akiknek nincs lakcímük). Többek közt ez az egyik akadálya annak, hogy törvényesen lehessenek foglalkoztatva hajléktalanok, de ez pont azt az államot, önkormányzatot nem érdekli, amelyik gálánsan képes nyújtani akár mind a tizenkét kezét is, amikor járulékok, adók beszedéséről van szó.

És ameddig arra elő tud kerülni a pénz, hogy minden padot, vízszintes, rézsútos, ülésre, fekvésre alkalmas felületet "hajléktalanbiztosra" átszerkesszenek, addig kellene arra is jutnia, hogy meghatározott távolságban nyilvános WC-ket üzemeltessenek, tanfolyamokat szervezzenek hiányszakmákra és állást kínáljanak állami szinten a hiányszakmákban.