Baj, ha nem akarok semmilyen kapcsolatot a szomszédokkal?

Dehogy baj. Az, hogy közel laktok egymáshoz, még nem azt jelenti, hogy barátoknak kell lennetek.

Én egyszer kiköltöztem falura, gondoltam csend nyugalom, családi ház a sok nyüzsi után, aztán menekültem vissza a városba.

Bosszantó, amikor nem tud az ember úgy végigmenni az utcán, vagy kiülni az udvarába, hogy ne kérdezzék meg tőle 30-an, hogy Mit főztél? Mit csinálsz? Hol voltál? Hová mész? Stb.

Engem is sírba tettek a szomszédok, pedig nyilván nem akartak rosszat, csak az örökös más emberrel való foglalkozás, a pletyka, a tudni akarok mindent nem felelt meg az én értékrendemnek. Én mást láttam, és a mai napig is igyekszem csak a saját házam táján sepregetni.

Nem baj. Az alapvető illemszabályokat be kell tartani, de feleslegesen jópofizni nem kell.

Viszont egyébként ha egy család szimpatikus, akkor azért érdemes jó viszonyt kialakítani. A szomszéd ugyanis (még a kotnyeles is) nagyon hasznos tud lenni.

Mi jártunk már úgy, hogy kora reggel, amikor még aludtunk, két pasas megpróbálta kipakolni a hátsó tárolót. De a szomszéd már kint volt, és ahogy meglátta őket, tudta hogy valami nem klappol, és azonnal hívott minket. Ha csak néhány komolyabb szerszámtól szabadítanak meg, az is soktízezres kár lett volna.

És kényelmes is, hogy amikor elutazunk, meg lehet kérni őket, hogy ugyan jöjjenek már át és foglalkozzanak egy kicsit a kutyával. Meg nézzenek rá a házra, nincs-e feltörve vagy ilyesmi.

Szóval azért a jószomszédi viszonynak vannak előnyei is :)