Hogyan lehet diplomatikusan távol tartani a szomszédot a személyes terünkből majd?

A fiával él, tehát nem magányos. A fia dolgozik, de normál munkaidőben. Ha munkaidő után voltunk ott, akkor a fiával együtt trappoltak be.

Olyan apróság is van - amit nehéz szóvá tenni, ha valaki nem érzi magától - hogy pl a férjemmel a babaszobát, falakat, stb tervezgettük a ház közepén, ők beálltak közénk (ki kellett hajolgatni mögülük, hogy egyáltalán egymást lássuk a férjemmel) és néztek boci szemmel.

Majd a férjem - kicsit kihátrálva a helyzetből - kihívott a házból, felkapott egy tárgyat és a feliratot mutatta, hogy olvassam el. Ekkor mindketten mögénk jöttek (követtek) és nem viccelek, hozzásimulva a hátamhoz nézték a fejem felett, hogy mit olvasok. A nyakamon éreztem mindkettejük lehelletét.

Nem vagyok antiszoc, de azért ilyen közeli személyes térbe még jó barátokat se engedek be, szomszéddal végképp nem szeretnék ennyire, fizikailag is közeli viszonyt.

Tehát nem egy szegény magányos öregúrról van szó. Nyugdíjas, sok ideje van, de van aki törődik vele.

A kapcsolattartás és a beszélgetünk az udvaron dolog ellen nincs kifogásom, de nem szeretnék napi 10 órákat vele/velük tölteni.

Azt pedig hadd ne magyarázzam -, hogy egy újszülöttet 2-3 óránként szoptatni kell, - ekkor miért nem lesz kívánatos a jelenlétük.

Lakásba behívni, egyéb közeledő gesztust tenni a fentiek miatt félek. Mi van, ha vérszemet kap tőle?

Megpróbálok beszélni vele majd, de gondban vagyok, hogy miként tegyem, hogy meg se bántsam, de a határokat is meghúzzam. Ő mindig dicsérgeti magát, hogy milyen jó fej, hogy mennyit segít - ezért egyre kevesebb segítséget kérünk, hogy ne "tartozzunk" neki és ne erősítsük a függőségi viszonyt. Szóval kontraproduktív a viselkedése.